A nyár mélyen benyújtózkodott az őszbe,

cirógatásával a múlást legyőzte.

Becsapta a már szunnyadó virágokat

esendő bimbóik újra kibomlottak.

 

Olyan ez is, mint a késői szerelem,

lángra lobban, aztán elmúlik hirtelen.

Legszebb színeikben vígan virítanak,

az első hűs légáramtól elfáradnak.

 

Megkopik a fejdísz, erőtlen lesz a szár,

a gyenge fénysugár is el-elbujkál már.

A csepp remény, mint vándormadár ilyenkor,

távoli földre száll, visszajön tavaszkor.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…