Búcsút intettem már az ifjonti hévnek,
a vakító fények elhalványulva is szépek.
Alkut kötöttem a rám ruházott sorssal,
kiegyeztem a bennem élő bolonddal.
Csikorog a zár múltam álmos kapuján,
elmélázva ülök ábrándjaim hamuján.
Halk zene adja meg ritmusát a kornak,
gondolataim sekély vízben lubickolnak.
Új tánchoz már más zenei ritmus dukál,
keringő dallama az ereimen átcirkulál.
Tisztított szavak fénylenek a sötétben,
sziluettek sejlenek fel a napi ölelésben.
Keveredik a fényűző tavasz az ősszel,
viaskodik a gyenge ember a hőssel.
Zárórát hirdetnek sorban a lapító napok,
helyet cserélnek a kusza hangulatok.
Hamis illúzió kering a tisztára sepert téren,
ígérő szava hangzik el a csillagösvényen.
Nézem a tájat, nézem a rohanó embereket,
csípjetek meg, ne álmodjak sokat köztetek.