Fájdalom sikolt némán lelkedből,

az idő fénytelenül csörgedez…

Kapkodva kortyolsz a lélegzetből:

belső démonod az, mi mételyez.

 

Visszhanggal égnek szózuhatagok.

Mondják, kiket legjobban szerettél.

Életérzésed megfagyott, vacog.

Mára köddé vált emlék: nevettél?

 

Itt az idő újra ébredezni,

– mert ajándék csupán e földi lét –

ne engedd szívedet összetörni,

 

s ne kérdezgesd: miért pont én, miért?

Fogadj mosolyt, mint gyengéd ölelést,

s élj! – Magadért, ne másvalakikért.

Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás…