Télapó mindig jő…

Csengettyű hangja szól,
fény árad ablakból,
kíváncsi kis szemek
kémlelik az eget,
Télapó, merre jársz?
– gyerekhad téged vár.

Fény csillan az égen,
a csillagösvényen
már paták szikráznak,
manók kalimpálnak,
nagy kalandra vágyók
a rénszarvas szánkón.

Ezüstös varázzsal,
tűzpiros palásttal
Télapó integet,
rejteget kincseket,
tele a puttonya,
cipeli szuszogva.

Van benne minden jó,
mozdony és kishajó,
gyöngyfűző lányoknak,
kispárna álmoknak,
Mikulás csokiból,
ehető dominó.

Tiszta kis cipellők,
csizmák – az ünneplők
ablakba kitéve,
mennyi sok ígéret
– Télapó, jó leszek! –
mondja sok kisgyerek.

Nincsenek vesztesek,
csillognak a szemek,
nem mese, nem álom,
Télapó a szánon,
ho-ho-hó, figyelj jól,
mesélek magamról.

Reggel, ha ébrednek,
remegő térdekkel
futnak az ablakhoz,
mosoly az ajkakon,
remény a szívükben,
hitük a lelkükben.

Érzik, hogy varázslat,
hisznek a szavának,
telnek az esztendők,
mindig lesz száncsengő,
emléke itt maradt,
csilingel a harang.

2018.november