A tigris, az oroszlán, a leopárd és az állatidomár
Hol az állatidomár? 
Merre van? Nem látták? 
Az előbb még a tigrissel játszott, majd az oroszlánra vadászott. 
A leopárd előtt elidőzött egy kissé, míg Leónk fogát javította, s karját a leopárd fejében tartotta. 
Ugye látták? Na látják! 
Jön is már, mit jön! Rohan, 
s mögötte a tigris üget vígan, s horkant nagyokat. 
Jóllakott, mármint a tigris, ki felzabált tíz kilónyit marhából 
(megsúgom halkan, van itt néhány köztünk is), 
de a birkát azt meghagyta, gondolta, mind maradi s faragatlan. 
Mert béget mindenre, s mondja beeeee, s terelhető, holott meg mind nem ehető,
mert a nyájat őrzik, s egy tigris idegrendszere is „tetőzik”, mikor a nyáj középre rendeződik. 
és csak bólogat: beeeee, csak ne gyere beeee… 


Itt vonul az oroszlán, elnyújtott tagokkal egy oroszt vár, 
de inkább megenné az állatidomárt, mert legalább egy hete már vegetáriánus, 
s húst nem evett, csak a halárust mustrálja kitüntető figyelemmel, 
így két legyet csapna egy csapásra: a haltápot és a hadtápot, min megerősödne. 
Mert a haltáp olyan, mint a fehérjebomba, de a hadtápnál az étkeztetési célú babgulyás s a lencse 
csak szénhidrát. A baj az, hogy nincs csülök benne. 
Lusta most az oroszlán, a nőstény csak kéreti magát, s nem vadászik; 
nincs kölyke, s a hím csak szórakozik s fogatlan, nincs miért gazellát hajtani neki, 
hisz meg nem eheti fogak, híján. Pépeset neki! 
Hisz a tatárbifszteket szereti, de azt már nem a nőstény cserkészi, 
csak a szakácsnő darálja a konyhán, s bizony a munkában meg nem áll, 
mert húsz kiló hús bizony gyanúsan sok egy vegetáriánusnak. 
Még megfekszi a gyomrát, s az állatidomár majd orvosra vár,
s végül a beteg oroszlánról kiderül, hogy nem elszenderedni készül, 
csak bélpoklos, s a végén felzabálja egészben az idomárt és az orvost! 


Jajj nekem! Már megint az állatidomárt keresem! 
Látta valaki? Nem is tudom, hol a fejem, talán az oroszlán szájában hagytam? 
Vagy tán egy vadkan nekem jött, s Zrínyiként küzdve vele 
a végén elvesztettem fejem s mindenem? Hol vagy mindenem? 
Te vagy nem csak a végzetem, de leszel az örökösöm s az özvegyem, 
ha ez így megy tovább, s folytatódik a cirkuszban ez a felfordulás! 
Jaj a fejem, hol a fejem, már nem is tudom mit keresek! 
Tán vadkár címén a cirkuszigazgató asztalára tettem fizetségként? 
Teremtő ég! Hát a cirkuszigazgató én vagyok, s kívánok önöknek szép napot 
s jó mulatságot a produkcióhoz! 
Hol van az állatidomár? Látta valaki? 
Ha igen, zavarja be a ketrecbe, mert a leopárd éppen fellépne,
ha lenne partnere a versenyfutásban! Tessék, tessék, csak előre, előre… 
Ki szeretné ezt az édes cicát megsimogatni? 
…………. 
Mi pedig aztán fussunk! 
Megsúgom: eddig a harmadik állatidomárt falta fel a mi cicusunk…

 

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…