Viharsüvítés fonja be a házat,

didergő lelkem melegségre vágyik.

Hasztalan fűti bent testem a kályha.

„Hűvös van, talán még a szél is fázik.”

 

Hiányod kimondhatatlan űrt ásott,

számomra a helyzet felfoghatatlan.

A szemem is hulló könnyekkel szántott,

úgy nézek ki, mint egy gyászoló, maszkban.

 

Estében idő épp hogy csak poroszkál,

a szívem újra és újra visszavár.

Nem bírom várni, hogy ismét csókoljál,

feléledhetne már egy reménysugár.

 

A vonat valamikor felém indul,

a szerelem akkorra már letisztul.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…