Öregedve, nehezen megy az útkeresés,
Neki helyben, kispadi ücsörgésre futja.
Főleg, ha az út kilátástalanul kevés,
De, van olyan, kinek nincs, nem látszik új útja.

(Sedoka)
Ma is keresem…
Mind a lila-köd nyelte.
Hiszem, maradt egy hátra.

Még egy van biztos!
Reménytelenül kevés…
Ám nem adom fel soha!
*

(3 soros-zárttükrös)
Agilis embernek borzalom a vég-tétlenkedés,
Hiába vigasztalják, nem segít a dédelgetés…
Agilis embernek borzalom a vég-tétlenkedés.

(Apeva)
Nem
Ülök
Tétlenül,
Minduntalan
Keresem utam…
*

(Senrjú)
Én beszélgetnék
Vele, de már öregen?
Élet… múlóban!

(Septolet)
Kereslek,
Nem lelek,
Merre menjek?

Minden út
Kiszáradt kút,
Nem olt szomjút,
Van-e visszaút?

Vecsés, 2019. május 23. – Szabadka, 2019. június 6. – Kustra Ferenc – A verset, a 3 soros-zárttükrös –t, a senrjú -t én írtam. A sedoka –t, az apevát, a septoletet, szerző,- és poéta társam Jurisin, Szőke Margit írta. A vegyes címe: Van-e visszaút?