Álltában is izgatottan bömböl,

mint egy táltosparipa, ha bűvöl.

Alig várja, hogy sebes orkánként

lecsaphasson valahová tüstént.

 

Kíváncsisága folyton csak hajtja,

betolakszik minden résbe, falba.

Nem számít neki árt-e vagy használ,

csak a vágyait hajszolva kaszál.

 

Kevés neki, hogy csak szellő legyen,

élvezi, hogy mindenen túl tegyen.

A világnak észre kell őt venni,

nem érdekli kártevésből semmi.

 

Lengeti az emberek ruháját,

pirosra csípi kicsik orcáját.

Lekopaszítja a lombját fáknak,

ha kedve tartja töri az ágat.

 

Van, ahol már forgószélként támad,

tönkre teszi elvégzett munkádat.

De ha szelídül, lágyan simogat,

elfújja komor hangulatodat.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…