Lassan gurul az idő kereke,
van kit csendesen elfelejtenek.
Nagyobb az izgalom nagyobb a vágy,
hogy őrá emlékez évek után.

Valahol ő magányosan él,
Hisz elengedted dolgos kezét.
Hisz ő néked egy meg kopott emlék.
Éled életed boldogan őt elfelejteted.

Perig ő az ki életet adót,
valahol vár könnyezik vágyódon.
Ő ki mindent meg tett érted,
te mégis ki taszítottad ő tett.

Lehet, hogy még párban élnek,
valahol mesze tőled.
Valahol várnak téged,
az évek szállt idejében.

De te nem mész hiába a szeretet,
az ajtó nem nyílik, nem térsz meg.
Idős szívek várnak haza,
hisz te öröké a gyermek maradsz!

Szeretet ünnepe mi valakiknek elfeledett kép
hisz kitudja hol magányosan él.
Ki tudja, mi van velük épp?
Ki tudja, hogy hogyan élnek még?

Még három-hét és sok fájó év,
tedd szabaddá szíved s ne félj!
Indul az útra még egyszer,
szerez örömet hisz vár,várnak téged.

Az a kép mikor becsuktad az ajtót,
mikor csendesen elmentél.
Mindent elhagyva, hagytál,
szívedből a szeretetet kizártad.

Most nyisd, ki ha teheted,
és mond, ha nehezen is Szeretlek!
Nehéz a perc, de az idő lépdel,
Kitudja, mit hozz el néked?

Ő vagy ők ott ülnek
magányban csendben..
Fájó tekintettel néznek messze,
várnak haza, mint minden évbe.

A szeretet elfelejtet képében,
emlékez vissza a szép évekre.
Tegyél fér e minden rosszat,
térj haza, hogy boldogságba mondjad

Áldót boldog Ünnepet hoztam!

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…