Te, drága kicsi Stefánia,
Jó lenne már, ittléted tárgya…
Vállgödrömbe bújnál,
Hason simogatnál.
Úgy szeretném érezni, még ma.

Park vastag füvében ledűlnénk,
Jövőnkről hosszan merenghetnénk.
Mesélnénk vágyunkról,
Elgondolt ábrándról.
Szádat puszilgatnám; élveznénk.

Szeretném a végtelenséged,
Kéne szerető kedvességed.
Idő van, indulnánk,
Aztán meg rohannánk…
Kicsi Stefi! Imádnám lényed.

Vecsés, 2019. augusztus 7. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor