Az ablak előtt áll egy hatalmas fenyő,

lehajló ágaira fagyott zúzmara.

Napközben olyan rajta, mint fehér cseppkő,

jég-könnyel siratja, hogy egyedül maradt.

 

A lombhullató társai elaludtak,

nem törődik ilyenkor senki se vele.

Sötét, szomorú tekintettel bámulja,

mikor élénkül meg az ünnep kezdete.

 

Akkor sziporkázó fényárba borítjuk,

égők színes csillogásukkal ékítik.

A magányáért most bőven kárpótoljuk,

az ünneplő övezetet ő díszíti.

 

Égő fénycsóvával élteti a napot,

a világosságban lett ő kitüntetett.

Remény meghozza nekünk is a csillagot,

a kisded mindnyájunkért megszülethetett.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…