Beköszönt a karácsony és Ti hiányoztok nagyon,
Ha itt lennétek, akkor ölelnénk egymást, de nagyon.
Lennénk mi akkor nagy családi társaságban
És talán este nem lézengenénk… magányban!

Délután, ahogy megyek haza, lábam alatt roppan… jég zaja,
Ez a karácsonykor megfagyott víztócsa és tél fagyott hava.
Az udvarunkon díszes hó kabátban, díszített fenyők állnak.
Lakásban szellőztetnek, finom hallé illatai kiszállnak…

Kinézek, az udvaron csend van, semmi, még a szellő sem mozdul,
Bent a jó melegben, van kinek szeméből, örömkönnycsepp csordul…
Nehéz idők vannak most, közönyösek emberek és az élet,
Hozzád közel állok, rád se néznek. Érdekes, hogy ki mivé lett…

Megyek, gyerekek nem értik, miért nem teljesül az álom…
A fenyőfákon sok hópehely fázósan gubbaszt az ágon.

Szeretet-reménysugár villódzik a sötétülő éjben…
Sok szelíd mosoly lesz holnap reggel a kelő nap fényében.

Vecsés, 2014. október 2. – Kustra Ferenc