A karácsony jegyében…

A múltat lezáró gondolataim, mind szánalom
És én már magamban csak a másodpercet számlálom.
Hamarjában átlépünk egy újév várt világába,
Szipogva cseppen el az orrom, lefekszem az ágyba…

Egy éve várom már, hogy legyen nagy és szép karácsony.
Ez alatt múlt polcára rakódott… ez Nagykarácsony?
Remélem, hogy az lesz, nagy itt a sütés és főzés,
Ajándékcsomagolás és nagy a készülődés…

Jól megöntözzük és elrendezzük a szobai virágokat,
Karácsonyi vendégekkel, bőszen ápoljuk kapcsolatunkat,
Kérdezzük egymást, meghallgatjuk másik minden gondolatát,
Rég’ találkoztunk, ha baja van, átérezzük problémáját.

Megboldogul lassan már, feledül az elmúló esztendő.
De még karácsonyi hideg van, fogcsikorgató az idő.
Karácsonyi, csillogó hópelyheket fúj a szél szerteszét,
Kimegyek a hólapáttal, Jézus(!), hogy néz ki így szanaszét…
Közben díszeket rakok az udvari fenyőfáimra,
És örvendően jajongok, a hót rám-fújta világba…

Az idei karácsony, még most, nem emlék,
Vendégek jönnek, szólnak már a jó zenék…
Reménykedem, hogy jő már hamar a vendégsereg,
Ha beszélgetünk, az lesz a szeretet egyveleg.

Érzem, hogy jó lesz ez a karácsonyi muri, mindannyiunknak,
Megyünk remény, korhadó fahídján, vendégként szeretet-partnak…
Később, amikor a lágy zene szólt, remek, hallhatatlan dallam,
Időtlen idő, széles hátán ügetve, ellovagolt halkan…

Vecsés, 2015. január 3. – Kustra Ferenc