A karácsony jegyében…

Jöttem, láttam, ide érkeztem
Holnap, mibe fut a reggelem?
Mert az idő, a fránya, soha nem fárad, nem áll meg, folyvást csak halad,
Nélküled is… könyörtelenül, új percért és nincs olyan, hogy elakad.
Milyen régen volt egy éve a karácsony, és milyen gyorsan múlt az év!
Év elmúlt, mint fényév, de az én életemben még ajándék a korév.

Kuszált-ráncos tükörkép néz vissza a tükörben a faladon,
Séród mákos már, sőt, nincs már mit fésülni tarrá vált hajadon.
Lélek örökmécsem fénye, még izzik,
Lángjai testemet még szétfeszítik.
Karácsonyi vendégeknek, sütöttem, főztem, megterítettem,
Az ünnepi menüt, szívvel kínálgattam, egyetek csak lelkem…

Utazó táskával elutazott a múlt,
Átadja birtokát, ő már ehhez avult…
Minek neki már ilyen utazótáska?
Beült ő az emlékek, örök polcára.

Karácsonyi, csillogó hópelyheket fúj a szél szerteszét,
Kimegyek a hólapáttal, Jézus(!), hogy néz ki így szanaszét…
Karácsonykor is gondolkodok, kutatom lélek erdejét…

Vecsés, 2015. január 3. – Kustra Ferenc