Megjött a karácsony, amire oly régen vártunk, vártál,
Teljesüljön álmod, vágyad, amiről sokszor álmodtál!
Szeretettel, és békével teljen el a szíved,
Bensőséges boldogság végleg szállja meg lelked!

Lágy, karácsonyi zene dallama, tölti be házat,
Karácsonyi énekek hagyják el, sok gyermekszájat.
Csendes éj! – hallatszik meleg-csengőn, a gyermek-ének,
Így őrizzük meg a szépségét, Áldott Szentestének!
Öreganyánk, már alig beszél, de a dalt mormolja,
Őt már bizony, nagyon megrágta az idő vasfoga.

Karácsonyfa áll, a nagy nappalink közepén,
Rajta ég sok gyertya, tündöklik a rőt láng-fény.
A karácsonyfát szívvel-szeretettel feldíszítettünk,
Sok személyes ajándékot oda, alá készítettünk.
Ragyognak a fán a régi és az új díszek,
Ágain a gyertyák fény sugározva égnek.

Miért nincs minden napon Szentkarácsony ünnepe?
Nem mindennap kell mosolyogni, rosszat feledve?
Miért kicsi a szeretetőrző tárházad?
A lelked, központod, nem a Te Országházad?

Mára már mindegy, mert benne vagyunk a karácsonyba…
Együtt vagyunk, és éhesen folyik a nagy lakoma.
Már megvolt az úgy várt ajándékok kiosztása,
Isteni volt a gyerekek örömujjongása…

Több rímet írni most már nem akarok,
Még, Áldott Meghitt Karácsonyt kívánok!

Én, kinéztem az utcai ablakunkon, sok hókristály csillog,
Emberek mennek valahova, kezükben elemlámpa villog…

Vecsés, 2015. december 19. – Kustra Ferenc – Pályázatra készült…