Ha majd egyszer bálba megyek, tiszta glaszékesztyűt húzok,
Hogy ne látsszon a kezemen a köröm alatti piszok…

Csizmám is szép fényes lesz, ráköpök és kipucolom,
Kicsit –belül- büdös, izzad a lábom, nem haragszom…

Nadrágom is már kissé viseltes, fehér vászon, vasalatlan,
Felmérem magamban, nem én leszek a legcsinosabb… hallatlan.

Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc