Nyakunkon az újév, már illik kívánni,
Azon kívül, hogy marhaság bepiálni…
Mert, „tajt elgyengülve” jó mindent kihányni?

Ilyet csak a bolond tesz, meg aki lelki beteg,
Mert egyik sem tudja, hogy jövő mi mindent rebeg…
Viszont lemarad a mulatságról, mint fergeteg…

Mondjuk már el igazán értelmesen, hogy mit akarunk,
És, hogy ez teljesüljön, elegánsan, halkan koccintsunk….
Mert, minek poharat törni… nem söpörni, jót akarunk.

Adjon az Isten oly’ tehetséget,
Ami felemeli ezt a népet!
Kérünk hozzá nagy lehetőséget!

Kérünk, új kenyeret, új- és óbort és jó egészséget!
Tiszta hazafias szívet, mindenkinek elmésséget!
Ez már, sok is volt egyszerre,
Így koccintsunk is minderre!

Legyen erős a hitünk és adja meg a jó szerencsét!
Legyen alap családunk, nyissuk ki boldogság szelencét!
Legyen szeretet, bátorság és adjon végtelen erőt,
Hogy elviselhessük, azt a netán mosolytalan jövőt!

Adjon az Isten lehetőséget, hogy legyen már barátunk,
Aki persze segít, és nem tőrrel keresi széles hátunk…

Nem kell lehetősége, de emelje fel ezt a népet!
Adja meg hozzá a nagy önzőn-önzetlen békességet!

Adjon az Isten sokféle lehetőséget,
Hogy kamatoztathassuk az őstehetséget,
Ami felemeli ezt a népet!
Ehhez kérünk, sok eshetőséget!

Kívánságlistánk, remélem, megfelel, nektek is jó… tetszik!
Nem magamnak írtam, remélem, köztudattal nem vetekszik.

Ezzel most megvolnánk, hol a gőzölgő szilveszteri korhely leves?
Közben hallom, fiatalság a petárdázásban fölöttébb heves…
Huh, mindjárt éjfél, már utána meg új az év… bízzunk, hogy, kellemes!

Vecsés, 2015. december 29. – Kustra Ferenc