Posted by
Posted in

Visszajöttem

Akai Katalin Visszajöttem   Folyosón guruló kattogó kerék, pihegő lélegzet, halvány a fény Elkísér utamon millió kép, hideg lepedő rajtam henyél   Éles lámpafény szúrja szemem, koktéltól kezdetben ellenkezem Lábamon, kezemen, szíjcsat feszeng, rémítő szikéken fénycsóva leng   Álarcos emberek állnak most körbe, én is ott vagyok, – tán a tükörben Elhagy tudatom – majd […]

Posted by
Posted in

A nyaralás árnyoldala

A nyaralás árnyoldala Minden véget ér egyszer Véget ér az örömködés Véget ér a Földön a szenvedés Véget ér a bűnök halmaza Mit felszaporított a politika Az irigység, a gyűlölködés Az árulás, a testi fenyítés Véget ér az Isten-káromlás A szégyent hozó hazaárulás Régóta vártam a nyaralást Szorongattam a napi beosztást Írás, tanulás elmaradt olvasás […]

Posted by
Posted in

Csak együtt férfi és nő

Edit Szabó : Csak együtt férfi és nő Társadalmi viszonyokban láthattuk mi őskorunkban, nő szolgálta ki a férfit, elé térdelt kegyet kérni. Ám a későbbiek során együtt húzták ők az igát, kényszerűség vitte rájuk, lételemük, kiváltságuk. Ismertünk sok hős nagyasszonyt, ki serege élén harcolt, lépett férfiak sorsába, kényszer vitte bizony rája. Uralmat a férfi népnek, […]

Posted by
Posted in

Ábránd küszöbén

Lombos fák között jár a szeszélyes esti szellő, tavasz mámorával átitatott úton tovaszökellő. Rólad mesél a fűszál és neked köszön a kikelet, így köszönti a lágyan fülembe duruzsoló ligetet. Bolondos hangulatban rám kacsint jelen és jövő, esti fényben még az elfeledett emlék is cselszövő. Elcsendesedett táj szembe jőve nagyot köszön, meghitten tündököl a köré rajzolt […]

Posted by
Posted in

Egyszer ez az őrült város is aludni megy végre

Beck Brigitta: Egyszer ez az őrült város is aludni megy végre   Budapest, megöregedtél, s mégis olyan vagy, mint egy kisgyerek, Hiába csitítanak, hiába terítik rád az éj sötét leplét, nem számít neked. Budapest, te nyughatatlan, őrült város, Már magad is elhiszed, hogy nem vagy álmos!   Már magad is elhiszed minden hazugságod, s meggyújtod […]

Posted by
Posted in

„Fürtökben”

Felkelő napot Fény, fürtökben élteti. Felhő mentesség. * Morajló tenger, Fürtökben zúg, monoton. Fehér fodrozás. * Fönt viharfelhők, Fürtökben érnek földig. Közelg’ nagy eső! * A szőlőszemek Fürtben vannak, jó együtt. Mazsola… száradt. * Várat, enyészet Öleli! Pókháló fürt. Csak szél lengeti. * Rügyek, virágok Fürtökben… új életre! Hangos madárdal. * Búzakalász, mint Tenger… egész […]

Posted by
Posted in

Talán Igen

    Szíved őrzöm a szívemben, Kezed tartom a kezemben. Szemedbe nézek, S Te engeded, hogy lássam azt, amit másnak mutatni nem lehet.   Sós cseppekben fuldoklik a bánat, Boldogság úszik az öröm mámorában. Egy csónakban evez múlt, jelen, jövő Dacban kuporog a félelem, Sóhajtva biccent,  s kalapot emel az idő.   Szíved őrzöm a […]

Posted by
Posted in

Szélárnyékban

Szélárnyékban Jó dolog talán meghátrálni? Vagy éppen szélárnyékba bújni? Nem törődni gonddal, bajjal Csak békésen pipafüstöt fújni? Vagy mérgedben törni, zúzni Legjobb lenne az ötös lottót kihúzni Még jobb lenne a holdba kapaszkodni S a világ eseményeit távolból szemlélni Lázálmoktól végleg megszabadúlni Pedig a trendi csecsmőt gyilkolni Férfiból esetleg nőt kreálni Vagy két nővel ágyba […]

Posted by
Posted in

A csendem az enyém?

Elmélkedés Európai stílusú tankában… Engemet szeret A csend, össze is bújunk. Így, ketten vagyok? Ölel, visszafog s csitít Lelki bánatot tompít. * Csendes éj szétmar! Magány sötét, urizál. Egyedül… lét, győz! Csendem, éjben ijesztő, Magányom oly’ dermesztő. * Új veszekedés, Este bor, éjjel a vágy! Majd, csendben cigi. Csendben izzik fájdalom, Csellengő füsttel oltom. * […]

Posted by
Posted in

hinni de miben…

“Félek a gyönyör lankatag, elvész úgy, mint az almaszag. Repülnék, járnék a hitben, tarts meg, ha tudsz engem Isten” Sapa Brown: Ablakok hinni a templomban a hittanórán s magadban gondolod minden előtt nem nézni szüntelen időt karórán csak élni az életed mint azelőtt egyenes derékkal nézni a mába mert görbült ízület nem helyénvaló hajlott hát […]