Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szivárvány

Rózsa Iván: Szivárvány (Haiku-változatok) Eső és napfény Közös műve: szivárvány. Állok, csodállak… Várhoz átível, Pompás díszlet; szivárvány: Istenek hídja… Jó buddhistaként Szivárvánnyal álmodtál: Színes napod lesz! Szivárványhídról Lesnek ránk az istenek. Mi is bámulunk… Rövid életünk Múlékony és illanó, Mint a szivárvány. Szivárványhídra Lépnél, ám az szétfoszlik, Mint illanó lét… Befogadott hát Szivárvány színeiben Pompázó […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csak azért is, szebb jövőt!

Rózsa Iván: Csak azért is, szebb jövőt! Hát lezajlott egy újabb megbuherált választás… Vagy csak magamban dohogok: demokrácia van, mi más? Sárdobálás, manipulálás, krumpli-osztás, a rendszer összeomlása! Tovább megy jobb- és baloldal mentén a gumicsontok dobálása… Eljátszatják ezt a hülye játékot újra és újra velünk: Érdekel bárkit is, mihez-kihez lenne tán kedvünk?! Riogatják az egyik […]

Posted by
Posted in

Elmúlóan tündöklő álomképek. (Dzsungelben járok 3.)

Nem tudom az élet miért olyan, mint egy dzsungel? Másnak nem? Én érdemeltem e jót… valamivel? Folyton fába, bokorba, vadállatba ütközök, Kerülném ezeket, de… csak beléjük ütközök. Az élet tengerén nekem is van álomhajóm, Mi kivezethet a viharos vízből, ezt szomjazom. Mondják az élet üstökös, enyém csak trükkös, Nekem már minden döfős, göcsörtösen tükrös. Keresztre […]

Posted by
Posted in

Ide hozzám fény…(dzsungelben járok 2.)

A dzsungelben vánszorgok… Mindenhol csak liánok… Hátamat kígyó farka simogatja, Tarkómat ez a fél-sötét markolja. Látom, óvatosan közeledik a jaguár, Nyílméreg béka is ugrik… egészen közel jár… Még látom, van itt nagy mangrove mocsár is, Kimehetnék oda… ott a krokodil is. Nézem, no… de mindenütt csak az ellen van. Ezt tán érdemlem? Bennem tán ennyi […]

Posted by
Posted in

Elsettenkednék (dzsungelben járok 1.)

Fényes, tüzes tekintete van a napnak, Izzó lángsugarai megnyugtatnának, De jaj, körbenézek ingatag, jó nagy víz az enyém, Lélekvesztőben hánykolódok az élet tengerén A dzsungelben kelek, járok, Arcomba lógnak liánok. Nekem ez jutott, az örök fél sötét, Mint a tévedésből belém lőtt sörét. Hátamat vastag kígyó farka csapkodja, Tarkómat kilátástalanság markolja. Hallom, nesztelenül jön a […]

Posted by
Posted in

A legszebb ajándék

A legszebb ajándék Nagyon régen sok-sok éve, két kisgyermek lép, a fénybe. Ajándékot kaptam tőlük, szeretetből párnát szőttünk. Sok meleg-színt, emlékeket, bánattól majd, megvédenek.   Kicsi szívük olyan tiszta, kacagásuk vidám trilla. Szaladnak a karjaimba, kincsek ők a napjaimnak. Szél kapja fel illatukat, Uram!- őrizd csillagukat.   Aranysugár ölelgeti, fényglória körbeveszi. Gyermeket csak úgy szerethetsz, […]

Posted by
Posted in

Gondolatok… 2.

Ilyen világot élünk… (TANQ csokorban) Bolond lett a világ, Nekünk ilyenben kell élni. Léttől is félni kell. Úgy lobognak a varkocsok, Majd kifésülik, markosok…?! * Majd’ minden fordított, Működés feje tetején. Fiatalság érti? Ló térdig sárban iázik, Szamár nyerít, füle fázik…?! * Bevezetik itt-ott Kézírás megszüntetését. Harc műveltség ellen. A büdös kutyák röfögnek, Disznók, ugatva […]

Posted by
Posted in

Gondolatok… 1.

TANQ csokorban Hazám védelmében Vagyok én csatára készen. Még vérem is folyhat! Hazafinak, lelke számít, Ha őt, téveszme nem ámít! * Nekem csettint révész, Rám vár! Nem tudom fizetni. Így nem visz sehova… Nem is akartam még menni, Csak érdekelt, a jegy mennyi… * Ha magadra maradsz, Nyakig ér az egyedüllét. Kilábalás, nehéz. Lelki problémával […]

Posted by
Posted in

Leszáll az éjszaka

A házak között a nap bágyadt sugarai, Már csak annyi fényt adnak, mint az éj fáklyái. Nemsokára sápadtan világít a holdfény És leszáll az éjszaka. Sűrű, sötét, kemény. Az éjszaka világa a bűnözőké, Vagy tán’-talán inkább a szerelmeseké? Másképp látszik a világ konok sötétben, Ekkor minden elvész egy nagy végtelenben. Éles szemű ember lát vaksötétet, […]

Posted by
Posted in

Lázálom-mámor

Laura! Mi lesz, úgy izgulok… Már lázálom-mámorban úszok! Jöjjünk kicsit össze Nullára, mindössze! Gondolatomban csak rád bukok! Jobban izgi, mint fiatalon, Laura! Ölelnélek vakon… Csak kicsit… derekad, Közben lógna hajad. Laura! Engedd már, tékozlón… Legalább baráti ölelést, Ezzel, elvennéd a torok-kést. Lágy-szerű karolást, Nem kérek, semmi mást. Tested, közelségi ölelést! Vecsés, 2018. december 17. – […]