Posted by
Posted in

Megtennéd Etuska?

Az öreg… álmodozik Felolvashatnál, ó, Etuska! Bízok, vagy ily’ ügyes leányka. Egri csillagokat, Meg új novellákat… Megtennéd? Szívem táncot járna. Szívesen olvasnék fel Úrnak, Öregnek, vagy valaki újnak. Görögök eposzát, A face pletykaposztját… Amíg a csillagok lehullnak. * Közben mehetnél főzni kávét, Megetetnéd a kutyát… Dádét. Kedvemre tehetnél, Tested lenne kéznél… Ember hadd legeltesse szemét. […]

Posted by
Posted in

Bekasztlizott a karmám

Bekasztlizott a karmám Bár jó lenne más… úgy ám! Sorsom megírva, azt el nem kerülhetem, És, hogy ez így van, az nem csak egy vélelem. Hatvannégy év alatt oly’ sok mindent történt, Mi tőlem függetlenül, kavarta örvényt. Visszagondolva, rí, pityog a lelkem magamba, Bár arra gondolva, elmúlik élet, agyamba Átgondolva a saját történelmemet, rínék… már […]

Posted by
Posted in

Ki a fene akart itt öregedni?

Ki akart itt öregedni, megöregedni? Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni. Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni? A tengerben is csak, addig lehetünk, míg megérkezik a cunami, Az élet teraszán ki kéne sétálni, de, akadályoz valami… Vannak még emlékeim, de, más, már nem tudja, úgy tűnik, mind ókori. Végre-valahára, némi jólétem van még hátra? Vagy […]

Posted by
Posted in

Békák

A tóparton békák kuruttyolnak, Vacsorára szúnyogokat várnak. De már a szúnyogok elrepültek, Békák meg éhesen lefeküdtek. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Varjak

Repülnek a varjak a hideg légben, Jól kirajzolódnak az ég, kékjében. Sokan vannak, szinte fekete felhő… Az ég-kékje… csak néha, de előjő. Nagytestű madarak és sokan vannak, Határban keresik a barázdákat. Ők is a hideg elől vándorolnak És küzdenek, így tán éhen nem halnak. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A vadász

Magas falak alatt Vadas falat halad… Marad az akarat A falat hadd halad… Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ásatag

Ásatag, cudar élet. Biz’ nincs jó sors… Irányít is mindent, nálam a balsors. Út, ver, gyilkol, mintha megérdemelném, De miért? Ez egyet tudni szeretném… Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Piros pünkösdi rózsák

Edit Szabó : Piros pünkösdi rózsák Piros pünkösdi rózsák, illatukat rád ontják, Szentléleknek jelképe, örömünnepnek színe. Szedek egy szép csokorral, neked viszem boldogan, fogadd el szeretetem, drága édes kedvesem . Lehetsz pünkösdi király, hatalmad sokáig áll, virágcsokrom a tied, múlandóság hiteled. Nem egy évig, örökre legyen szíved öröme, elmegyünk a búcsúba, megáld minket az Atya […]

Posted by
Posted in

Sír a csók és kacag a zokszó!

Kacag a csók! Bánatosan, sír zokszó! Nevetve mondani a zokszót, nem jó! De! Sír a csók és kacag a zokszó! Sírva adni a csókot, nem oly’ jó! Van-e választás, lehetőség, a jó és a rossz között? Főleg, ha a rossz volt, ami a jót… gyorsan megelőzött! Van titok, vagy nincs titok, nekünk melyik az egyszerűbb? […]

Posted by
Posted in

Megszülettünk

De, hogyan tovább…? (9 soros) Megszülettünk, ez lét! Hallgatjuk, szív zörejét, Meg a test napi neszét. Megszülettünk, már lét… Van, kinek ősz lengi… létét, Berozsdásítja… elméjét. Megszülettünk, volt lét! Mindnek kaszás suhintja létét, Nyitja, túlvilági életét. *** Életre keltem már. De a boldogság nem vár Tárt karokkal sodor ár! Tudom, szép lehet – bár! Most […]