Posted by
Posted in

Ne számold az éveket

Edit Szabó : Ne számold az éveket Volt egyszer egy nagy csapat, nagyra törő álmokkal, személyes találkozások, ismerkedtek így a tagok. Egy embernek nagy volt célja, rengeteg pénz alapítványba, tehetségek ápolása, szervezése táboroknak. Egy személyben rendelkezett, burkoltan kért segítséget, saját néven birodalom, sok száz ezer számlájukon. Önteltsége igen megnőtt, nem kellettek a segítők, egyik ember […]

Posted by
Posted in

Fehér templom

Edit Szabó : Fehér templom Zöld pázsiton,lankás dombon kimagaslik fehér templom, harangtornya messzire lát, körül öleli csodás táj. Körbe veszi virágmező, fényes nap süt rá teremtőn, csenevész fák, bokrok között, utak hosszán éred el Őt. Ember keze hozta létre, boldogságot adja néked, betérhetsz Isten házába, áldást kérhetsz családodra. Birodalma csendességnek, nyugalmat kap tested-lelked, fogadd el […]

Posted by
Posted in

Öreg a Múltszázadban.

Kicsi volt és töpörödött. Dauert, körömlakot, nem ismerte. Bőre: ráncos, és száraz, És a teste? Azzal már , nem törődött! Lelkét, a sok éhes száj emésztette, De, becsülettel, mind felnevelte. Gondokkal, járványokkal, Fel vette a harcot, Egyetlen célja volt, A család mindig összetartson. Gyakran, sóvárogva mondta: Szeretnék jövőtökbe látni, vajon Nektek is ennyit kell küzdeni? […]

Posted by
Posted in

Oximoronos filozófia

Jól néznek ki, ezek a sík-virágos területek, Csak a látványt, óh, ha nem szaggatnák a magas hegyek. (Haiku) Színpompás határ, Ám tavaszkor felszántják. Rögök; sírhantok… * Rügyfakadás… mélységes, halotti csendben, Fű sarjadás sercegéssel… nagyon rendben. Szellő fuvallat, S fény ágon rügyet fakaszt. Dér rügyet fagyaszt… * Napnak a kezdő tüze, Telet végképp elűzze… Télben kikelet, […]

Posted by
Posted in

ÁLMATLANSÁG

Lépteim mögött a lomb összezárt, mint légszomjjal küzdő tüdőlebenyek, és megbolygatta a rejtőző gyász, az egymásba torkolló ösvényeket. A végzet kővázas fészkei mellett, lopódzott, suhant a rászedett idő, a holtak elküldték: már nem ismerlek, az élők nem sejtik, miért szerethető. Megálltam ott, hol a centrum pihent, az öröklét csálé tengelye alatt, egy zaklatott isten aludni […]

Posted by
Posted in

lassan lefoszlik…

tükörvers lassan lefoszlik minden ami szép szürke vakolatként mállik az idő szemed csillogásán a megdöbbenés ha a tükrödből reggel rád tekint ő ha a tükrödből reggel rád tekint ő szemed csillogásán a megdöbbenés szürke vakolatként mállik az idő lassan lefoszlik minden ami szép

Posted by
Posted in

hittel élni vagy…

hittel élni vagy hited nélkül egyszerűnek tűnik a képlet dogmák szava ha eléd perdül elsöprő lehet a kényszerképzet hinni kell mert most anélkül dúló harc az egész világ hinni a magad erején felül hogy tárt ajtókkal várnak odaát hisz minden ott van legbelül, az út is kanyarog előtted hogy merre indulsz te döntöd el azt […]

Posted by
Posted in

Nagy ötletem…

És erotikába hajló… Nagy ötletem támadt Gizike, Bújjunk mi egymásba ízibe. Derekát ölelem, Ne legyen félelem. Így kufircoljunk lényegibe. Kegyed, oly’ édes, úgy kívánom, Várok… majd a hasára mászom! Izgalom, izzasztó, A vágy meg támadó… Heves viszont-csókját, úgy vágyom. Nagyságám, térdeljen már ide, Cirógatom hátát ízibe. Csípőjét markolom, Hátát puszilgatom. Testem nem vár, kezdjük sebtibe’. […]

Posted by
Posted in

néhanap még…

néhanap még beléd mar az érzés hová lett itt az álmodott világ mért szűnt meg az emberi megértés söpört el minden toleranciát hitek ütköznek vallásháborúban mintha a középkor törne elő hatalom pompa nyomor egy bugyorban empátia nélkül lézeng a jövő tiltott listán a tudatos elme irányított gondolat szabad helyes gyűlölet szít újabb gyűlöletre a meghajló […]

Posted by
Posted in

szerelmet súg…

szerelmet súg a tavasz lehelete vággyal érkezik újra az ifjúság mert nincs bizony időhöz korhoz kötve hisz csak egy pillanat és nincsen tovább csak a remény az mi még benned él hiszen a kék bolygó oly csodaszép szerelmet érzel s gond elvetél s hozsannát zeng a tavaszi kép gyönyörű virágok kék sárga piros a zöldülő […]