Posted by
Posted in

Ady örök

Ady örök   „Semmit sem fordíthattok meg!” Mély sóhaj egy bús szívből Táltos lelkéből szakadt darab Intelem az utókornak Négy szó, kegyetlenül zárja a visszautat Száz éven túl, hogy kottáit olvassuk Szellemével bolyongunk az idő Nílusán Végtelent látó,  csörömpölő Hétszilvafás nemessel a Golgotán Árnyas fény Ő, sápadt holdas éjszakán Szomjas szív, melyet gyötört vágyai ostora […]

Posted by
Posted in

“Hogyha két életem volna “

Edit Szabó : ” Hogyha két életem volna ” ” Hogyha két életem volna, ” holnap sohasem zavarna, élném vidáman életem, kérném mindent adjon nekem ! Adja a gondtalan hajnalt, mikor nap ég alján ballag, rózsaszín lenne a vágyam, mosolyra nyílna a szájam. ” Hogyha két életem volna, ” boldog élet kaput nyitna, bejárnám az […]

Posted by
Posted in

Még

MÉG Zuhanok álmomból, kifelé a fénybe. Hajnali lárma: utcazaj tol, taszít az ébrenlétbe. Közben vékony képek, pergők, sietnek a mélybe: mázsa súllyal szivárognak elmém sötétjébe. Itt-ott még látom: körülöttem álltok, leszegett fejjel énrám vigyáztok; míg idegen ágyból kacsintok, nevetek rátok. Nem fér mellém senki, nem ül mellém senki. Mégis olyan jó ott, köztetek lenni. Nyitott, […]

Posted by
Posted in

Éjjel

ÉJJEL Éjjel a világ minden baja az én fejembe fészkel. Belülről mar, hasít a koponyafaltól a kérgestestig idegen borzalom és csavargó szörnyűség; s mind eleven húsomban – élő máglyámon – ég. Vándor bánat int, csendes iszonyat forgat. Ismerős rettegést hint bennem minden mondat; s jövevény kín mint keserű oldat vegyül a szapora vérrel – minden, […]

Posted by
Posted in

Bűnbánók dala

BŰNBÁNÓK DALA Jó volt ez így, jó volt. Minden, ahogy éltem. Rejtőzködve, vágyakozva – nem mindig szerényen. Jó volt ez így, tényleg. Ahogyan kutattam. Feszengve és félig vakon – sokszor csak unottan. Történt, ahogy történt, nem bánhatok semmit. Félszívvel és két marokkal így élhettem, ennyit. Gondolhatták rólam: szürke, kevély, vásott. Nem érdekelt, mit suttognak hátam […]

Posted by
Posted in

Háromság

HÁROMSÁG Álmokból születtem, borús, néma vágyból. Jönnöm kellett – jöttem ezeréves, vad magányból. Anyag lettem, sebes, sűrű, tömött – miben az élő szellem ébredt, munkált, gyönyörködött. Lelket kaptam, könnyűt, izzót, tisztát – az örökből, az egyből. Mely érzéseket csal a testbe pokolból és mennyből. S szellem vagyok, az maradtam. Éji lámpás az anyagban. Mérhetetlen, rendező […]

Posted by
Posted in

Arc

ARC Mindegy a homlokboltozat mélye, az orrnyereg hossza-széle, az arccsontok zabolátlan, egyenetlen éle. Mindegy, hogyan terül, omlik a bőr a vázra, hol kedves és merre mélabús az ábra; mindegy az arc gyűrött geometriája. Rejtett lankái, gyúrt vidéke, zavart, kusza, egybenőtt mindensége. Mindegy, merre apad és hol dús a szövet, porcot a hús hogyan követ; az […]

Posted by
Posted in

Mély az a sír

MÉLY AZ A SÍR Mély az a sír – mély ez a seb. Feneketlen, éjszínű kamrák. Múltat emésztő, titkos vermek – az élőt gyötrik, egyre marják. Néma a sír – néma a seb. Mindkettő elföldelt, zárt világ. Csak Isten tudja, mit rejtenek: ölük hangtalan miért kiált. Békés a sír – lobog a seb. Holt és […]

Posted by
Posted in

Mutasd

MUTASD Mutasd a gyengéid, mutasd meg minden nap. Hadd szeressem mindazt, ami legbelül vagy. Mutasd a bohócot, mutasd meg a balgát. Mutasd meg úgy, mintha Te is ezt akarnád. Mutasd az őrültet, mutasd meg a vadat. Hidd: senki sem láthat e fénylő Nap alatt. Mutasd még a félőst, mutasd a kegyetlent. Mutasd azt a titkos, […]

Posted by
Posted in

Reggeli ébredés

Reggeli ébredés Élek, a Földön felébredtem Gondolom imátkoznak értem a Mennyekben Felkelve forog velem a világ Szobámban asztalom társas-táncot jár Mérgezett világban éljük életünk Pedig megfogadtam: nem kell félnünk A rádióm hírei ezt igazolják Egy darabig talán béke vár ránk Mintha vitorlások szállnának a légben S szivárvány foltok játszanak szemem fényében A tisztábban látást segítik […]