Posted by
Posted in

Pista Bácsi (Turi István) in memoriam II.

Ma végleg elmentél Pista bácsi, Én, akartam kiáltani; ácsi! Fekete had kísért az utadon, Volt ez, mint holló nász az ágakon. Úgy szólítottál: „Édes Ferikém”. Ez rezeg bennem, ez a szív zeném. Fáj a csuklóm, kinek mutassam meg? Csak úgy elmentél, hogy bocsássam meg? Rokonok voltunk, bízom barátok, Torkom összeszorul, nem sikoltok. Könnyem kicsordult végső […]

Posted by
Posted in

Pista bácsi (Turi István) in memoriam I.

Te Pista bácsi; hiányzol. Magad után, nagy űrt hagyol. Az élted rövid volt, de tartalmas, Ahogy én tudom, nem volt unalmas. Most április hetedikén Csak úgy elmentél, csendeskén. Körorvos voltál, fő orvos lettél, Világutazóként jeleskedtél. Pista bácsi; már itt nem vagy, De szívemben a helyed nagy. Nagy ember voltál és nemes lélek, Emléked is éltet, […]

Posted by
Posted in

Pista bácsi

Turi Pista családunk tagja, Van több orvosi szakvizsgája. Harminc évig volt körzeti orvos, Most a legjobb reumatológus. Jó fej a doki, igen szeretjük, Mint embert is felettébb kedveljük. Kár, hogy nem találkoztam vele máma, Oly’ felüdülést jelent társasága. Rendelőnk, igazgató fő orvosa És reumatológus fő orvosa. Betegen is öröm hozzá járni, Mindig szívből segít meggyógyulni. […]

Posted by
Posted in

Atrocitások

Öregszem Atrocitások érnek; Félem. Mi az, hogy jó? Mire való? Életkörülmények ugyanazok, Magamban bánatosodok. * Védtelen Vagyok, Véletlen? Mit akarok? Megyek előre, Láttam előre… Mi sem változott, Létem kárhozott? * Tavaszom, virágom, Nyílt… konyult… Korholom. Lélekvirágom záródott, Minden másolódott. Élet, már elpárolgott, Teljesen elhasználódott. * Mit hozott Létem? Éltem? Emlékezve visszagondolok, Sírósan meditálok… Javítást nem […]

Posted by
Posted in

Lombkorona

Ezer bolyhocska, hólyagocska koronát alkotva összeér, levegőt tisztít, oxigént szállít, és nem éri semmi veszteség. Úgymint a faág, levelek gyanánt sűrű szűrőként eget ér, szivja az éltető, életet keltető szmogot zöldellő levegőt. Belűről nézve, felűről nézve ugyanazt a mintát rajzolják. Lélegző tüdő, tisztító falomb ugyanazt akarják és csinálják. Csírája a földnek, magból kinőve fodros lombozatban […]

Posted by
Posted in

Tavaszi kép

Tavaszi kép megyek a fasoron viszem a tavaszt a hátamon zöldellő levelek susognak az ágacskák nem búsúlnak megjött a tavasz, a megújhodás minden pillanat egy nagy látomás minden napnak célja van minden hónapnak vége van így múlik el az életünk de minden másodperc színesül ha átadod magad a jelennek ha nem ragadsz a múltadba hát […]

Posted by
Posted in

Esőben

Gyere kedves mátkám átkarollak, ne légy árván. Margarétás esernyőm megvéd az esőtől. 2019. Lédikó

Posted by
Posted in

Vörös álom

Vörös álom zöld levelek kúsztak, mászva a falakra hágtak, hordozván a genetikai kódok színét, mintázatát nyári forróság izzasztotta türelmesen fullasztotta buja szőnyeget szőttek a szürke cement zöld lett mégis valami hiányzott a lombjaival nem táncolt illat nem lengte körbe irigyelte a rózsakertet sok szenvedés után eljött az ősz, a nagy talány hideg álmokat hordozott bágyadt […]

Posted by
Posted in

Kabócatánc

Kabócatánc táncol a kabóca felhangolt vadócan illegett, billegett, padödöt lejtett el egyet, kettőt, hármat elindult az operába.. 2019.ápr. Lédikó

Posted by
Posted in

Rémálom

Rémálom Álmot láttam és riadtan ébredtem Egy nagy városban, valahol elvesztem Egyedül maradtam minden nélkül Hiába kiabáltam, keseregtem végül- Nyelvét nem ismertem ez idegen világnak, Népei átnéztek rajtam, s én ziláltan kiabáltam: Segítség! Segítség! Ne hagyjanak elveszni! A telefonom legalább kérem A táskám nem bánom, de kérem a kis okost! E nélkül itt semmi sem […]