Posted by
Posted in

Gyógyítsanak meg

Idejét sem tudom már, mióta őrizlek. Vigyázok rád, beragyoglak a fényemmel, melegen tartalak, figyelem minden rezdülésed. Emlékszem még, milyen volt, amikor tiszta voltál, szinte érintetlen, nálad gyönyörűbbet el sem képzelhetett senki a világegyetemben. Óceánjaid, tengereid a kék megszámlálhatatlan árnyalatában pompázva, hullámzó palástként vontak körbe téged, sós illatukat egész az égig lehetett érezni. A szárazföldek zölden […]

Posted by
Posted in

A fegyver neve: ember

A fegyver neve: ember   Még mindig az a jéghideg, kőkemény márvány… A hideg, dermesztő levegő. Illattalan és élettelen. A kínzó csend. Néha egy élces, fülsértő koccanás csak, ahogy az acél és a vas a márványt érinti. Lillian reszketve feküdt a sarokban, minden porcikája sajgott. Fogalma sem volt róla, hány hete zárták már be ebbe […]

Posted by
Posted in

Emberek vagyunk

Pelesz Alexandra – Emberek vagyunk   Kitöltöm a gőzölgő kávét Marci bögréjébe, az asztalra rakom a kockacukros dobozt, a tejet, aztán mellé telepszek én is. Jobban mondva, most nem mellé, inkább vele szemben ülök le, aminek hatására azonnal fel is szalad a szemöldöke a homloka közepéig. Kérdőn néz rám. – Miért nem ülsz ide? – […]

Posted by
Posted in

Életen át

Szeretek itt lenni. Ez a hely békés, csendes, soha nem zavar meg minket senki. A hatalmas, öreg fenyő is pont úgy tökéletes, ahogy van, hiszen nyáron árnyékot ad, télen elfogja a süvítő szelet. A törzse jó erős, így bármikor megkapaszkodhatok benne, ha megbotlanék, de arra is jó, hogy nekitámaszkodjak, ha már elfáradtam. Az egyetlen, ami […]

Posted by
Posted in

Élet

  Valaki megkopogtatja a vállam. Idegesen pillantok fel a telefonomból, mert éppen egy videót bámultam, amiben állatokat mutattak vicces helyzetekben. Teljesen belefeledkeztem, és az érintés a vállamon megzavart. – Mit csinálsz? – kérdezi egy hatalmas, kék szempár tulajdonosa szinte mérgesen. Nem tudom mire vélni a kérdést, úgyhogy mielőtt válaszolnék, végigmérem az előttem álló emberkét. Óvodás […]

Posted by
Posted in

Vereség

Magas karfájú, puha párnákkal bélelt trónomon ülve bámulok le az előttem elterülő csatamezőre. Tökéletesen látok innen mindent. Látom saját hadseregem támadását, és az ellenfél válaszát is. Jó döntés volt ide, a palota tágas erkélyére helyezni a trónt. Én már nem tudok harcolni. A lábam alig bír el, karjaimban nincs erő, nem tudok lóra ülni, és […]

Posted by
Posted in

Reggel, tavasz tájt…

Kelet felől kissé borongós a pillanat, Amit láthatok én, talán csak egy villanat? Kelet felől kissé borongós a pillanat. Borongós az ég, Gomolyognak a felhők, Mégis fény jár át, meleg. Fény csillan, meleg… Hiába élnek felhők, Borús tájban remény jár. * Fülemben szinte hallom a felhők súrlódását, A hozzám vágyódó reggeli fény vágyódását. Tudom, simogatna […]

Posted by
Posted in

talán még kockát vetett…

talán még kockát vetett az isten mielőtt újjászületni engedett ki vigyázzon itt a földön engem mily hosszúra szabja az életet megjártam már én a hadak útját elfogyott rég a kenyerem java ha az ember múlt időkön túllát megérintheti jövője szava elmúlt sok tavasz újak jönnek talán hisz éveket jósol a pálmalevél remélem nem lesz társam […]

Posted by
Posted in

Ha

Figyelem, figyelem Eladóvá/kiadóvá vált Megüresedett törékeny 30-as szív és bérlője. Kis testi hibákkal. Egy, két, három -ki számolja- Úszógumival Itt-ott kusza recés fogakkal, Törpe lábbal, Loknival, kóccal, Egy minden bizonnyal Bájos, huncut mosoly alatt. Öniróniával, Akciósan! Vegye, vigye! 2019.04.21

Posted by
Posted in

2019.04.20

Üvegggömb. Rajta állok? Benne vagyok? Látok. Mindenütt rácsok. Rabiga, Láncok. Ordítok, Fájok. Álmok összetört szilánkjain állok. Vér és könny mar. Gúzsba kötött a kar. Menni! Maradni! Akar. Ha van út merre visz? Gyöngéd megalkuvás. Jövőtlen a holnap És azután. Várok Rád, De csak kurtán. Az ígéret ajkadon A tettek parlagon. A befejezés végtelen. Nélküled Mi […]