Posted by
Posted in

Száműzöttként

Száműzöttként Keresztül-kasul járom naponta a várost Talán csupán a napi betevőmért? Vagy valamitől űzve : száműzöttként? A zsúfolt városban már nem is szívom, Hanem nyelem a szennyezett levegőt Kényszerből, vagy szolidaritásból Pedig már régen kiűztem álmaimból A hajnali ébredést,s a tétlenkedést Mit a tömegközlekedés nyakamba zúdít Álmos hajnalokon, várost átszelő utakon Végig éltem lelketlen évtizedeket […]

Posted by
Posted in

BÓDULAT

Túlérett a föld, a táj, a tenger, asztmás vulkánok is éledeznek, nyárharapó, vadóc lidércekkel, lánglombot pingálunk vén hegyeknek, s aranyfényű, megcsalt vágyainkkal kibékülünk most, bár nem muszáj, tűzhányók homlokát szárnyainkkal legyezzük, a kráter néma száj. Mesél az ősz; gyermekded haraggal vagy vidáman, ha arcán borvirág nyílik, és a számkivetett gazzal játszatja jázminok illatát, csak mímeli, […]

Posted by
Posted in

Nőnapra szeretettel…

mint virágkehely ha szirma kitárul illatát hordozza a tavaszi szél illatfelhőben sok méhecske kábul s mind mind újra virágport remél nő a férfi élet legszebb virága tavaszt érezve szíve megremeg lehet fiatal vagy feleség anya ezen a napon csak őt ünnepeled nőnap lehetne az év minden perce hisz a szeretet pénzbe nem kerül férfi arcán […]

Posted by
Posted in

nemzeti ünnep…

(március 15. margójára) nemzeti ünnep a nemzet halódik egymásnak feszült itt menny és pokol háborút visel mind ki mocskolódik mindenki mindenért másokat okol pedig csupán egyetlen cél a szent hogy övék legyen a “húsos fazék” ki hatalmát féltve trónol odafent ki lenézett nép lenézett “kisebbség” csak addig vagy fontos amíg szavazol de elveszik ha akarják […]

Posted by
Posted in

Borostyán

Borostyánkőbe gubózom, legalább háromezer évre. Bezárkózom, ne bántson senki, s neked adom magam emlékbe, ne tudj feltörni, kinevetni.   Boldogabb lennék tudatlanul, ha megvakultam volna korábban, mielőtt először láttalak! Gondtalan, ki együgyűn, homályban teng, azt hívén hogy ragyog a nap.   Én láttalak, és mindent tudok. Bárcsak lennék örökre ostoba! Vékony derűvel visszhangos fejemben ne […]

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Szív és ész

Szív és ész? Ész vagy szív? Melyikre hallgatok? Szív vagy ész Vagyok? Mint ember, Mint alattvaló, Ki magára Valamit adó, De ritkán tudja Honnan jön a szó, A csendes útmutató Tanító, megértő, Parancsoló, Melyik fogja Nyakörvemet, Melyik vezet? Egyik húzta Húszévesen, A másik tán Hetven felett Helyre billenti A mérleget! Szívemre bízom Az eszemet, Hisz […]

Posted by
Posted in

Már ébreszt is a kakas…

Kintről, már ébreszt is a kakas, Hajnalban tudd, vagyok én „farkas”. Fölhajtom takaród, Gyönyörködöm… popód! Egy-kettőre izzad is a has. Konyhába mentél kávét főzni, Mögéd álltam… elkezdtem nőzni. A főzőt föllökted, Élveztem szerelmed. Aztán mondtam, irány már főzni. Így telt szexuálisan napunk, Hú! Ha ezt megtudná a papunk… Jól érezted magad, Élvezeted, magad… Intézzük, lesz […]

Posted by
Posted in

Rügyfakadás

Rügyfakadás Kiléptem a szabadba Az idő megenyhült A fákra tekintettem A csupasz fa is megszépült A kis rigó még nem énekelt A szellő csiklandozta arcomat Mélyet szippantottam a légből Lágy dallamossá téve hangomat Lassan táncra perdülök Különösen, ha a jövőnket tekintem A rügyfakadás meghozza a változást Ennek reménysugarát mindenütt elhintem A rügyfakadást táplálja a szeretet […]

Posted by
Posted in

Minden

Minden elmúlik,elszáll ami akkor fájt,nagyon jön a szép,hagyom   a bánat után a mosoly kínos,gyötrő napok újra csak rád ragyog   a nap most rád mint szép madár röppenő napok halmaza ha van,ki csókkal vár,haza.

Posted by
Posted in

Az élet ködében…

Versben és európai stílusú haikukban… Te tudod, az élet ködében nem lehet előre látni? Azt is, hogy állomás jő-e vagy ütköző… azt ki kell várni! Mindenki csak rakja a kazánt és rohan a vakvilágba, Nem is lát, ebben a vacak ködben, de bízik a sínpárba. Van olyan is, amikor valakinek kifogy a mozdonyból a szén, […]