Posted by
Posted in

CicaBlog – 2. Mancs – 2018.08.23.

A kisgazdim megtanított mancsot adni. Direkt nem mondom, hogy pacsi, mert az olyan degradáló. Ezzel nem akarom megbántani a kutyákat, ők csak adjanak pacsit. Az én gazdáim viszont nagyon kifinomultak. Én nem vagyok számító, de ha nincs macskafű, nem strapálom magam. Ugyanis a füvet mindennél jobban szeretem. Még a jutifalatnál is.

Posted by
Posted in

Magány útján…

Az élet nyálkás hídján, Léptem neszez a gyenge szélben. Halak figyelnek… Egy langymeleg nyári éjszakán Gondolataim szállni hagyván… * Átérek békességgel, Szemben fátlan rónaság. Megyek. Füvet taposom. Elmém csodás álomképet szül, Mellkasomban a szívem hevül. * Döngő lépteim feszes Vigyázban egymásnak feszülnek! Már szembeértünk. Holdfény cirógatja arcomat, Ajkad érint, szívben karcolat. * Rozoga életünkben A […]

Posted by
Posted in

1. Egy cica blogja – 2018.08.20.

  Zoé vagyok. Egy kétéves brit, kék cica. A kisgazdim létrehozott egy blogot, és azt hiszi, övé a blog, pedig csak engem reklámoz. Hogy lettem múzsa? Úgy, hogy szép vagyok és okos. És tudok pofákat vágni.       Mindig elbűvölöm őket, mert két gazdim van ám. Egy nyugodt, magabiztos férfiú, és egy nyugtalan, álmodozó […]

Posted by
Posted in

00 CicaBlog Előzmény

Előzmény Arnóton születtem, Miskolctól nem messze. A családban én voltam az egyetlen álló fülű kiscica. Apukámtől örököltem. Mármint a füleimet. Anyukám és két kistestvérem lógó fülűek. A fajtám körül van egy kis keveredés, mert a lógó fülű cicákat skót lógó fülűként tartják számon, ez alapján én skót álló fülű vagyok. Csakhogy én sosem voltam skót! […]

Posted by
Posted in

Puhátlan helyzet.

Sors szerint köztünk csak egy lehet, Valós vér, frontális ütközet. Nekem anyám könnyű álmot ígért, De csak üldöznek álmomban… miért? Puhátlan a helyzet: továbbra, Nem nő a remény, csak árnyéka. A helyzet továbbra sem változott, A remény nem veszett, de elfogyott. Vecsés, 2002. május 25.- Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Lobogott

Csak elgondolkoztam… Szívem lobogott, Mögöttem lég, porzott, Vágy kicsit okoskodott. Nem, kicsit se mocskoskodott, Senki sem akaratoskodott, Vágy helyén, folyóparton tobzódott. Szerelemben senki nem huzakodott, Sőt, az élet közben békésen mormogott, Közben senki se, semmit nagyon el nem rontott. Így valahogy volt, valamelyest jó életrészlet, De az már hol van, mert, nagyon elkallódott, hová lett? […]

Posted by
Posted in

Egy díva az éjszakába

  Mily gyanús ez a hajnal, hideg kezével simítsa ajkam. Testem borzolja hideg bájjal Vágyódva nézem a paplanos ágyra. Lefeküdnék véle, de nem teszem, nem jön állom a szememre. Boldog lelkem, ha itt hon vagyok, hisz szeret az én családom. Majd jő az est meleg karjával, magához ölel romantikával. Est paplanja betakargat, míg a munkába […]

Posted by
Posted in

Drága Stefi, kis szívem…

Te, drága kicsi Stefánia, Jó lenne már, ittléted tárgya… Vállgödrömbe bújnál, Hason simogatnál. Úgy szeretném érezni, még ma. Park vastag füvében ledűlnénk, Jövőnkről hosszan merenghetnénk. Mesélnénk vágyunkról, Elgondolt ábrándról. Szádat puszilgatnám; élveznénk. Szeretném a végtelenséged, Kéne szerető kedvességed. Idő van, indulnánk, Aztán meg rohannánk… Kicsi Stefi! Imádnám lényed. Vecsés, 2019. augusztus 7. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Kedves vagy nekem

Belül még valami derengett, mint kísértettől megremegett. Kedves, kedves leszel! Valahogy talán így hangzott el.   A távoli múltból tolakszik, édesanyja hangja hallatszik. Kedves, kedves leszel! Így tudsz igazán boldogulni.   Nem lehet minden csak a szépség, hatásosabb lesz a kedvesség. Kedves, kedves leszel! Eddig lényegtelennek vélte.   Most tehetetlenséget érzett, de akkorra fülébe csengett. […]

Posted by
Posted in

Karácsony várás?

Tülekednek emberek mint annyiszor máskor, karácsony jön ezt mondják naponta százszor. Az idő pénz, a pénz meg időt hoz, ezt mérjed te is az álmaidhoz. Zsongnak az üzletekben mint méhkasban a méhek, felajzott aggyal ráduplázva kérnek. Pénzzel akarják megvenni mit lehetetlen, bizonygatják azt, hogy ez az ami verhetetlen. Köpönyeget kellene cserélni már, ily gondolatokkal tele […]