Posted by
Posted in

Hóvihartombolás

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék, És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve. A nagyon hulló hóban, néha tán’ átlátszott az ég-kék, De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele. Domb, völgy sem látszik, Hólepel takar mindent. Vég nélküli fehérség. Ég és föld fehér, Horizont sem látható. Köd-homályos […]

Posted by
Posted in

Eleven álom.

Holt fáradtan dobta táskáját az ágyra. Még, hogy nyolc óra munka! Az igaz, hét órakor kezd mindennap az irodában. Férje szerint: Az is munka az íróasztal mellett? Trécselnek egész nap! Megtárgyalják mit főznek, a gyerekek hogy aludtak. Melyik fiúk verte meg a szomszéd gyereket. De, most, más a helyzet. A kis Ildi, aki csak egy […]

Posted by
Posted in

A bögre

A feszültség tapintható volt! Még a reggeli alatt is. Bár egy szó sem hangzott el, de a tekintetek… azok mindent elárultak. Péter egyébként is nehéz napokat élt meg. A válás és a költözés, no meg az új lakás rendbetétele, mind anyagilag, mind pedig fizikailag meggyötörte. Az oda vezető útról már nem is beszélve. Az igazi […]

Posted by
Posted in

ha úgyis…

ha úgyis élned kell hát tisztán élj emberséged legyen szenvedély mely utadon elkísér s talán a végén az út másik oldalán dicséret lesz jutalmad nem szenvedés hisz ember maradtál ez nem kevés

Posted by
Posted in

Ökumenikus hétre

Ökumenikus hétre Kinnt a hóesés bekerget a meleg szobába Ábrándjaink gyorsan visszahoz a mába Most jó lenne összebújni, s együtt A Szentírás igéit hallgatni A Szeretetlángot elvinni mindenki szívébe S nem elrejteni bunda melegébe Az igazság szabaddá tesz mondta Mária Magdolna Mely a másság érzetünket mindig feloldja Az ökumenia összehozza az elszakadt testvéreket Az Eucharisztia […]

Posted by
Posted in

Kiút

Mit látok! Segíts Jézusom! Feketeség, láthatáron… Nyisd fel a szemem, lássak már fénysugarat, Kiúthoz mutass nekem fényalagutat. Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fagyos reggel

Hó még nincs, de már fagyos a reggel, Az időjárás köddel szemetel. Efkáefvé ezt nem szedi össze, Minden ez, csak nem hölgyek öröme. Tudom, lesz ez még jóval rosszabb is, Autóst érinti, gyalogost is. Várjuk, hogy a jó nagy hó leessen… Autós, gyalogos el ne essen! Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fehér örökzöld

Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek… Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Szép Zöldek Örökké. Így születnek Örökzöldeknek. * Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék, Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék… Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék. A Pici Hópihék, Örökzöldek Ékes dísze lesz. * Szűz […]

Posted by
Posted in

Az autizmus margójára

Szememben könnyek. Apró, csillanó kis gyöngyök, éppen rájuk esik egy napsugár. Szinte tündökölnek. Máskülönben talán észre sem vennéd. Az előbb még nevettem? Nyugodtan ültem? Meglehet. Most könnyezem. Lelkemnek már szüksége volt rá. Megkönnyebbülés. Fellélegezhet. Jó ideje húzta már a bánat.   Érzelmek, élmények kavalkádja, színek, fények, illatok, Szavak, gyöngyök, hangzatok, illanó kis gondolatok. Itt-ott egy-egy […]

Posted by
Posted in

Görbe tükör

Nézem magam a tükörbe’. Arcomon széles barázdák futnak körbe. Egyik sima, másik görbe. Van óriás, van, mi törpe. Szürkéből hajlanak fehér-törtbe, Árkos hasadékok körbe-körbe. Vannak fájóan mélyek közte. Nem múlnak el, nem mennek össze. A bőr megy inkább köröttük egyre tönkre. S én csak nézem magam a tükörbe’. Önbecsülésem tükrébe’. Fakó üvegfelszíne szilánkosra törve. Sebzett […]