a tettek beszélnek nem a sorsok de ha mást mondasz és közben mást akarsz nem maradnak utánad csak romok s a vágyaidba olykor belehalsz hogy lesz holnap hited elkötelezett vajon ki érti ezt és ki érti majd talán egy kósza szűrt emlékezet meséli hogy látta előre a bajt zavart aggyal képzeled óriásnak magad kicsi ember […]
Rózsa Iván: Mi végre? Parasztvakító, Néphülyítő rasszisták, Ál-szentfazekak… Ájtatos manók, Köpönyegforgatók és Hát-szélkakasok… Pap-imitátor, Pál-fordult besúgók és Provokátorok… Mi célra vagytok? Hazánkban, a világon… S a parlamentben… Miben is hisztek? Istenben vagy Sátánban? Pénzben vagy Észben? Erkölcsben, hát nem! Mammon az istenetek! Nem vezéretek… Átoksoriak Hatalomra kerültek: Magyarnak annyi… Nincs már neki hely, Még egy […]
Edit Szabó : Séta a hegyen Fehér felhők közelében, kék ég alatt törtetésben, hegyvidéki úton járva, fenn a felhőknek sodrában tavaszi szél úgy susogjon, zöld fenyőnek erőt adjon, nyíljon út mentén a virág, tündöklése szemnek csodás. az éltető friss levegő lépteimen segíthet ő, vígan dúdolom dalomat, adja a boldogságomat. bejárom az utam végig, fel a […]
Gyilkosság, gyilkosság ! Nem új keletű a szabad gyilkosság Tajgetosz szelleme gyakran kísértett Felesleges, kiáltották az ősi demokraták Csak előlünk az ételt, italt fogyasztják Mind megsemmisítendők: kiáltották Van értékkülönbség egy élemedett Vagy egy újszülött között? Az egyik üres,vagy telített asztalt Hagy végső távozásakor maga után A másik csak bennünk reményt marasztalt A világ a végpusztulás […]
De nagyon szeretem Miranda! Isteni, ha ölel a karja. Mikor közelben van, A bűvkörömben van? Szívemnek kedves! Lelkem vágyja… Igen, tudom, én Önt imádom! Jöjjön sűrűbben, arra vágyom. Kérem, fogja kezem! Igencsak kedvelem. Rég nem volt, pótolja hiányom… * Öröm, hogy ismerem, Miranda! Mindig legyen itt, szívem vágya… Társaságában jó! Lelkem ujjong, hahó… Közelsége lelkem […]
“szárnyam nincsen, mégis szállok, vágyam sincsen , mégis vágyok szelíd szépre, igaz szóra, ember szíve szülte jóra; ” (Szirmay Endre: Át a réven) most a vágy hintalován utazom előre hátra de nem megy sehova csak ringat ringat mint a tudatom mely álmokat sző és vet a papírra ez csörgősipkás tétova élet őrült kavalkád udvari bolond […]
“Magad mértéke: békítő alázat a valamettől valameddig út beporoz minden fehér csigaházat…” (Szirmay Endre: Maroknyi sors) vállalnom kell és vállalom magam akkor is ha nem jutnak fel az égig s talán kik olvassák sem értik mit papírra vet olykor a szavam utam ez és nincs innen kibúvó nem vagyok jó talán nem is leszek kik […]
Edit Szabó : Szerelmesem Csókod kérem én angyalom, te vagy az én kicsi párom, szerelmes az ég a tóba, merüljünk el édes csókban. Langyos vízben édelegve, két szemedbe felejtkezve, simul testünk úgy egymáshoz, mint az élet a világhoz. Arcodon a mosoly ragyog, boldogságod visszakapod, szerelmes a föld az égbe, én pedig a két szemedbe. Ruhád […]
Szerelmetes Eugénia! Vágyam veled a testek harca. Ölel és simogat, Puszilva csókolgat… Én és a testem burjánzása. Mond kedves, hol lennél, lent vagy fent? Kérlek, ne csináld; ötlettelent. Vágyadnak tartalma, Testednek hatalma. Nem adom elő élettelent. Eugénia! Lepedőre! Ezt nehogy kihagyd, ne légy dőre. Vesd alám magadat, Kapard csak falakat… Élveztetlek majd; nyakra-főre. Vecsés, 2018. […]
Ez a sztori nem a pénzről szól. Sokkal inkább egy emberi kapcsolatról – vagy annak hiányáról – bosszúállásról, gyarlóságról, kisstílűségről, és kicsinyességről. Történetünk egy szép házasság végével kezdődik. Két tizenéves szárba szökkenő szerelméről, majd néhány év múlva összefonódó életéről, amelyet azonban – betöltvén a harmincat – már nem akartak tovább folytatni. Hétköznapi történet – mondhatnánk […]
