Posted by
Posted in

Hol vannak ?

Feljön a hold,s jó éjszakát kíván az ágyban a feleség,egyedül csupán a reggel robog,szalad ezer gyermek az iskola,könyvek,térkép,figyelnek   ebédidő,a tányérnak hűlt helye öreg anyó siratja fiát,gyermeke már alussza álmát a temetőben apja is könnyet ejt,elmenőben   képek,emlékek,a férfiak csupán akik mentek,dolgoztak,talán öreg időket vártak,párjukkal de nincs idő,mindnyájukkal a végzet elbánt,ők korán halnak mennek,végtelenbe,nem akarnak […]

Posted by
Posted in

Az öregség realizmusa…

Öregember megkeseredett lesz, ha volt hite már elveszett. Nyugdíjból nyomorog, szó már sincs, nyaka bőre száraz, fényezett, Itt már az ember, mire fejéhez kap, rég elment az idő, De vár egy végső út… kaszás csak jő, suhint… mi lesz, a győző! Ma már ráncosodik a nyakam Látom én a tükörben magam… Régen, ha esett és […]

Posted by
Posted in

Élet, halkan sötét éjszakái?

A hulló hópelyhek, kristályai, Hóvirágok hófehér szirmai, Élet, halkan sötét éjszakái? Emlékeimben feketék az élmények, de vannak jók és szépek. Ahogy szerintem előre megyek, nem világítják utam fények… Bánat bennem a közöny, utcai lámpák látnak, mint érző lények… Bizony, sokszor van, hogy az élet-zord időkben a szele, Elfojt lángot, és segít neki, a zord idők […]

Posted by
Posted in

Van-e remény?

Van-e a távolban nekünk felcsillanó kis reménysugár, Ha az utunkon defektet kapott a fakerekű batár? Van-e kiút az egyre mélyülő sárkátyúból már, Ha kiderül, hogy ez egy mindent beszippantó mocsár? * Összekötözött Bokával menekülni? Kínlódva várni! * Kilátástalan, Ha nincs kilátás hegyről… Futni? Csermelyből? * Mindig van remény, mondják az okosok, bizakodók! De tudják-e, hogy […]

Posted by
Posted in

Már méla a csendem…

Görbe utcán, görbék a fények, Görbe fényekben görbén nézek… Hah! Látom jó görbék a lények… Ti, ne sírjatok, ha nagyon gondtalan mosolygok! Én már a Fénnyel, eredete felé ballagok… Csókokkal csendben lefedem, a szíveteket. Hagyok nektek, soha nem múló szeretetet. Engemet mindig is becsaptak igéző álmok, Így az én álmom, már csak csendes, hűlő zsarátnok […]

Posted by
Posted in

Lakatlan szigeten

Elképzeltem magam egy lakatlan szigeten, mit fogok ki mikor hálómat majd kivetem. Hogyan gyújtok tüzet ha melegedni vágyom, hol hajtom le fejem mikor álmomat várom. Írnám én a versemet de nem hoztam papírt, eszembe jut az otthoni fűszeres fasírt. Veszem elő a mobilt de nincs elég térerő, hát megfürdök a tengerben úgyis ez a menő. […]

Posted by
Posted in

Nyár elvonul a téli lakba…

Sorok az öregségről, versben, apevában, HIAQ –ban… Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön. Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél. Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél. Nyár Ősztől Elköszön. Őszi szellő, Elmúlást jelez. Ha volt még szép nyarad, Elszállt hűvös szellő szárnyán. Ősz-fejed […]

Posted by
Posted in

Főnix

Akai Katalin   Főnix   Börtönöm rácsát, dühöngve verem, körmömmel tépem, véres a kezem Világgá mennék, s mégis maradok Nem tudom magam sem, vajon mit akarok?   Mikor már nem jelent örömöt a másik, szeretet helyett, kötelesség játszik Amikor vele élsz, és mégis nélküle Elhagyni szánod, mi lenne vele.   Csak egy életed van, zöme […]

Posted by
Posted in

Fékem

Versben és európai stílusú haikuban… A magas égen Szikrázva süt, napocska! Alkony közeleg. * Már az álmaim sem az enyémek, A semmiben vésznek, elenyésznek. Ezzel minek rontsam meg életem, Ha jól látom, már ez lett a fékem. * Csend, nyikorogva Beáll saját helyére. Beesteledett. Budapest. 2000. július 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Végleges

Fúj a szél és borús az idő, Csendesen eseget az eső. A jókedvem nem igen duzzad, Nem kiabálnék; cigány húzzad! Végleges a felismerésem, Okozom lehetetlenségem. Nem volna szabad vállalkoznom, Nem fogadnak el, nem lesz hasznom. Nem fogad el a pénz, az üzlet, Szerencse messze elkerülget. Lendület és iram nem elég, Sorsom mondja, most már elég. […]