Posted by
Posted in

És itt van

Fény cikázik a fák lombjai között. Már ősz van, a sok gólya elköltözött. A medvék téli nyughelyet keresnek, A vaddisznók még makkért verekszenek. A pókok meg kövérek, jól megnőttek, Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek. Cseresznyefánk levele rozsdásodik, Sőt, mi több már el is kezdte és hullik. Minden elmúlás, új élet kezdete, Mindennek van talán […]

Posted by
Posted in

A „nem” is válasz

Minden hír, hír és a „nem” is válasz. Bizonytalanság, ha „nem” a válasz. Míg az ember vár és nem hall nemet, Ábrándozik, hiú álmot kerget. „Nem” mondása valamit igényel És ez nem egyenlő a főlénnyel. Így „nemet” ki, nehezen mondanak, Mert ők pszichésen alul maradnak. Szótlansággal, másikat alázzák, Ezzel végül is sárba tapossák. Kiben nincs […]

Posted by
Posted in

Elmállok…

Versben és TANQ –ban… Verselek, Kesergek. Esőn állok És elmállok. * Valóságom pihen, Szelíden ölelem, esőt… Elmállás valóság… Homály hosszasan vacakol, Aranyfelhőkön zakatol. Vecsés, 1999. június 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Keresd

Keresd a Napot Amikor fehér nyírfák Zöld fenyvesek Tavak ezüstje Fölé kúszik a Látóhatár szélén És csillogásával Ragyog a tájra. Keresd a Holdat A zuhanó vízcseppek Esti csillogásában A sötéten légies tájon Az áttetsző ólomfehérben A zöld árnyalatok nyálkásságában Amint ezüst utat épít A tó vizében. Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Megértem az ötvenet

Megértem az ötvenedik karácsonyt És kiderült, hogy ez milyen kemény csont. Megesett velem az, mi még sohasem, Dolgoztam, munka lett az egyetlenem?! Már az se semmi, hogy nem voltam otthon, De még ennél is rosszabb lett az álmom. Ez volt első karácsonya unokának. Nekem nem jutott belőle, csak családnak. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Héja

A héja repül a galamb után, Mert enni szeretne ma délután. A galamb, ő a béke… menekül, Utolérik, halállal szembesül. Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Azúrkék

Az azúrkék tán’ a boldogság színe? Az ott fenn a pilóták játékszere? Szabadon, csak repkednek, mint madár, Az ő életvágyuk teljesült már. A madárnál, felhőnél gyorsabbak, Mint a villám, le és fel… cikáznak. De marad a kérdés; szabadok-e? Fejük felett… a kabin plexije. Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A hársfa lelke – Utolsó levél Verának

A hársfa lelke Utolsó levél Verának 2019 április 6-a gyászt hozott családunk minden tagja számára. Rövid, súlyos betegség után, negyvennégy évesen,váratlanul hagytál itt bennünket, Verus.  Gyerekkorodban édesanyáddal, Iluskával együtt szinte a csalá dunk szerves részeivé váltatok, s mindkettőtök szeretete, barátsága, máig az életünk legszebb kísérője volt. Bámulattal figyeltem, ahogy szép, törékeny termeted ellenére hallatlan energiával […]

Posted by
Posted in

Víziós hangulatban…

Csúnya ködös idő rontja a hangulatomat. Ilyen időben nem vezetem ki paripámat. Inkább megyek gyalog esernyővel, Lesz még itt szép idő, napkeltével. Szépek a homályba vesző csupasz fák, Bejglinek fontos része a darált mák. A havas erdőben az őzike a tavaszt várja, De, hogy daráljak mákot, mikor köd borult a tájra. Vecsés, 2013. június 5. […]

Posted by
Posted in

Múlik a nyár és már itt az ősz…

Az ősz a földöntúliak találkozása Még kis meleg, rohammal eltakarítása… Nyár Lassan Útra kel. Változni fog, Lét és természet. * Múló nyárban, séta a már lombhullató fák alatt, Az elszálló hárslevél illata még kicsit marad! Andalogjunk együtt, fogjuk egymás kezét! Szívünkben, éljen mint gyönyörű emlék. * Csalódást hoz az őszi szél, a hideg fuvallattal, De […]