Posted by
Posted in

Milyen élet ez?

Álldogálok fázva… Várva, Toporogva, Ázva, Fázva! Sarkamon kiszakadt hólyaggal, Jobb jövőre vágyok, híg aggyal… Kellene őr-angyal. * Az Élet Örökös Várakozás. Mindig másra vágysz! * Életünk nem más, mint örök várakozás. Harcolunk, ám hiába a fáradozás… Életünk nem más, mint örök várakozás. *** A sarkon Semmibe markolón Magamnak hazudok… várón. Sarkon várom… jobb jövőség! Ökörség, […]

Posted by
Posted in

Reményi Tamás: Úton a végtelenbe (mesterszonett)

  XV. szonett: Mint a végtelenbe repülő álom… Illatfelhővel bájol a rozmaring. Kelyhed álomba távozik: ez dopping! Szerelem fényeiben álmodozom. Kristályfényben jő’ szeretet s vágyálom, Az lesz a világ eszményképe, fétis! Víg mosollyal ragyog a Nap s felderít, A fényekből a sötét elandalog. Az álom visszatér, a szívben bujkál: Sötétséget hajnal elküld világgá, Lelkünkben akkor […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Körforgás

Rózsa Iván: Körforgás („Levél”-haikuk) Nyár után ősz jön; Változnak az évszakok: Most épp levél hull… Levél nem felejt; Tudja ősszel is dolgát: Sárgul, majd lehull… Színes kavalkád, Őszbe borultak a fák; Levél-paletták… Őszi levelek: Festők sem keverhetnek Cifrább színeket… Még tartja magát; De kél kósza, őszi szél; S levél földre hull… Kopaszon a fák, Lehulltak […]

Posted by
Posted in

Októberi csokor

Októberi csokor Szertelen csikóként szaladt el a nyár, lassanként foltossá feslik a határ. Varangyos békaként lapul az avar, szél szórja szerteszét úgy, ahogy tavaly. Bíbor levélkékkel rezdül a lelkem, míg vágyam október csokrába rejtem.

Posted by
Posted in

A köd leszállt

Az ősz társalkodónője… Ködbe burkoló Időjárás érkezett! Bundák, vastagok. * Korhadt faágon, Újra lóg, köd fergeteg. Hívatlan vendég. * Ólmos köd terül Didergő tájra, fájón. Fázik a szélcsend. * Hulló falevél. Fázósan ködös éjjel. Hűsek nappalok. * Félholt falevél Szelek szárnyán utazik. Ködtakarót kap. * Sárga falevél Mosolyogva hullik le. Ködben is leér. * Magányképletben […]

Posted by
Posted in

Emlékszem, ősz volt

Edit Szabó : Emlékszem, ősz volt . Rozsdás,sárga falevelek szerte-széjjel park rejteken, az ősz jele megérkezett, lapozgat egy régi könyvet. . Régen is volt már az az ősz, ám emléke még itt időz, fiatal lány szép ruhában, bizalommal, fényes lázban . elindult a hosszú útján, esküvői menet hosszán, összekötni az életét, öröm lengi környezetét. . […]

Posted by
Posted in

Szívek hídja

A táv köztünk szinte riasztó, jelenléted nem pótolható. Elsodort a kíméletlen lét, ellene a gondolat sem vét.   Küzd a vágy fáradhatatlanul, ezen a kapcsolat nem csorbul. Olyan, mint aki túlsó parton, átjáró nélkül leragadt ott.   Epekedve, sóvárgó képpel, mint aki egy csónakot kémlel. Nincs arra mostanában senki, ki a folyón át tudna tenni. […]

Posted by
Posted in

Játék

Örömmámorban fürdik a lélek, nincs tétje a derűs cselekvésnek. Csupajó, ami történik veled, nem kell hozzá különleges helyzet.   Mámor hóba angyalkát rajzolni, tó vízében fesztelen pancsolni, a sűrű erdőben bújócskázni, titokban a forró csókra várni.   Felszabadultnak lenni, csak lenni, felnőttként is csak gyermekként tenni. A megismerést még tovább vinni, a percet felhőtlenül kiinni. […]

Posted by
Posted in

Ajándék

Gyönyörű csillogó csodák, nevekre szóló adomák. Gravírozott tollak, ékszerek, csupa egyedi kedvencek.   Mosolyt csalnak az ajkakra, vidámságot a hangokra. Percekig még élveztethet, aztán félre lehet tenned.   Feledésbe elmerülnek, fiókból elő sem kerülnek. Jön a következő menet, az is ad némi örömet.   Nem szól hozzád semelyik se, nem gyógyír a sebeidre. Akkor se […]

Posted by
Posted in

Miért?!

„Elmondanám, de nem tudom,” fáj nagyon, marcangol a tény a gondolata is. Mennyit érhet neked az a pénz-vagyon? Idevágtad, égett, szúrt, mint a tövis. Azóta éjszakákon át csak fekszem, hosszan merengve a sötét semmibe. Nem jön álom a szomorú szememre, hogy juthattunk ennyi éven át ide? A törődésre, szeretetre vágytam, helyette ez a bánat lett […]