Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A bűntelen és a bűn

Rózsa Iván: A bűntelen és a bűn Nagyon sokat kell előtte szenvednünk, hogy ezek után többet már semmitől se szenvedjünk. A bölcsességet nem adják ingyen. Ám aki egyszer bölccsé válik, idővel egyre bölcsebb lesz; aki erre viszont képtelen, egyre inkább leépül. Felesleges az aggodalom. Persze, könnyen beszélek, hiszen olykor-olykor én is aggódom valamelyik általam szeretett […]

Posted by
Posted in

Istennő

Istennő vagy,ajándékba adtak az angyalok Én csak ülök,s nagy döbbenten ,hallgatok Csoda vagy,csoda mint a mesék varázsporral S én szájtátva bámultalak,mikor megleptél az első csókkal Még most sem,most sem hiszem el,hogy ilyen szerencse is érhet Nagyon szeretlek Istennőm,bocsásd meg,e félszeg versikémet!

Posted by
Posted in

Ajándék vagy

Ajándék vagy Ajándék vagy,én ritkán kapok ekkorát Isten elküldte hozzám,az egyik Angyalát Ajándék vagy,én még soha nem kaptam ekkorát Hálás vagyok,hogy ismerhetem,Isten legszebb Angyalát Ajándék vagy,s én boldog ébren azt álmodom Tenyerén hordoz most az Isten,minket,Angyalom!

Posted by
Posted in

Végül…

Sírva születtünk, a halált kergetve, Majd nevetve néztünk egymás szemeibe. Én csak üldöztem a messzi álmokat, És vártam szerelmes szavaidat. Vajon miért tartott még ez a halott harc, Melyet elfedett a sok tépett arc? Vajon érdemes volt reggel reménnyel kelni? Megérte-e valakit feltétel nélkül szeretni? A sok kérdés, mint hasamban a pillangók, repkedtek. Azt hittem […]

Posted by
Posted in

Kérlek

Kérlek mondd ki százszor a nevemet, Mert a te szádból nem hallottam eleget. Kérlek nézz rám zöld szemeiddel, Hagyd, hogy bennük vesszek el. Kérlek utálj meg, vagy bánts, Csak soha többet ne láss. Tudom hogy nem szeretsz engem… De kérlek, mondd ki egyszer a nevem.

Posted by
Posted in

Te vagy…

Te vagy az első csillag miután elmegy a nap, Az összes magamban tartott gondolat. Te vagy a legjobb változás, És a legnehezebb távozás. Te vagy az összes könnycsepp arcomon, Az összes igaz mosolyom… Te tökéletes vagy nekem, Az, akitől elfelejtem a nevem. Te vagy a vérem, akitől szívem ver, Minden jó és rossz, és a […]

Posted by
Posted in

Ősszel, deresek a hajnalok… 1.

Melankólia Ücsörög búsan, tájon. Hajnal, már deres. * Szellő csak játszik, Esti sötét meg támad… A hajnal, deres. * Hold, már megy haza, Napkorong megérkezik. Deres már a táj. * Nap aranyfényű, Süt még, de már hidegen. Deres pirkadat. * Levegő hideg, Deres, csak kóstolónak… Fázós hajnalok. * Meztelen a fa, Ágai csak hajlongnak. Reggel, […]

Posted by
Posted in

Megyünk…

Szigorú és mély a téli erdő, A hó, mint nap, vakítóan ragyog. A ragyogása mélyről feltörő… Oly szép látvány, hogy ember csak gagyog. Autónk lágyan, suhanva siklik, Fák között a kemény, jeges úton. A mély, rettenetes erdő játszik, Hallom… gumik gördülnek surrogón. Az erdő egyre sűrűbb és nagyobb… Eltört fa áll derékig a hóban, De […]

Posted by
Posted in

Szél

Szürke az ég, fáradt vándor a szél, Messzi tájakról mesél és regél. Hoz magával szagokat, illatokat, Meg talán szálló papírt és porokat. Vágtatott erdőn, mezőn és hegyen, Keresztülsüvített a völgyeken. Bebujt az állatok bundájába És behatolt a szalmakazalba. Mesélhetne emberekről, tájakról, Erdők fáiról és nagyvárosokról, De mi nem nagyon értjük azt, mit nyüszít, Így dolgavégezetlenül […]

Posted by
Posted in

Eltűnik…

Hétköznapi pszichológia… Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül, Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe. A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül, S Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül… Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc