Posted by
Posted in

Őszi részecskék…

Ősszel bőszen sétálhatsz az avarba, De Te attól, ne legyél „piros” zavarba. Ha séta-partner párod, ledőlni kíván, Vastag avar, bizony, megfelelő dívány. (HIAfo) Csábít avar pamlag! Nem szégyen szeretni, Adj egy csókot, ha látnak is! * (3 soros-zárttükrös) Meleg nyárból, szívembe a hideg ősz készül, Melegből nem marad, talán csak.. kis emlékül… Meleg nyárból, szívembe […]

Posted by
Posted in

A köd átölel

Hajnali hideg ráz már az erdőn, pedig a szél pihen még hízelgőn. Szóródik a víz a növényzetre, itt csak a köd ölel át most engem.   Cseppen bőrömön a nyirkos pára, előcsalogatója náthámnak. Hirtelen hűlés karja nyúl értem, jobb lenne most szerelmem ölében.   A csend uralgatja a fák közét, elvitte a madárnép a zenét. […]

Posted by
Posted in

Találkozásunk

Jöttedre várva szívem kitárul, izzani kezd az epekedés bennem. Az összes porcikám díszbe borul, kinyitom feléd a ragyogó lelkem. Meglátva azt a sugárzó szempárt, szerte olvad bennem a vágyakozás. Ahogy az ölelő karod átjárt, édes törődésed tökélyre csodás. A puha ujjaid tapintása, finoman ellazulásba bódított. Egy örökké tartó boldog játszma, amely egyre csak hívott és […]

Posted by
Posted in

A fámnál

A kertünk végében öreg fa áll hozzá megyek, ha az élet felkavar, véd, míg csillapszik bennem a zavar a rászállt vágyaimat tartja az ág. “Lombja csókolja a napsugarát,” alul vígan susog a száraz avar, ha a lengés szele is odamar. Kedvesemmel himbálózunk a karján. A vén a hárs csak mosolyog rajtunk. Milyen bohókás szerelmesek ezek! […]

Posted by
Posted in

Éjszakai randevú

Fekete fátyol ült a tájra, hogy éjfél legyen, alig várta. Nesztelen libbent ki a kapun, hogy átsurranjon a kis falun.   Már csak a telehold világít, csillagok kacsingatnak kicsit. A tóparthoz szaladva jut el, társa messze, aggódva figyel.   Táncos tücskök ciripelése, a falevelek zizegése, hangzavart kelt az éji csendben, nem elég neki a félelem. […]

Posted by
Posted in

Emlékül Mónitól

Én miért vagyok más, mint a többiek? ……… Mit lehet erre mondani? Á, dehogy, kicsim, nem vagy te más, pont olyan vagy, mint a többi gyerek. De ahogy telnek az évek, ezt már egyre kevésbé lehet elhitetni vele. Hisz látja, ha tükörbe néz, másképp néz ki, mint a többi gyerek. Más a bőre színe, lila […]

Posted by
Posted in

Az én anyukám

Amikor megszülettem, nem vittek haza az újszülött osztályról. Azt mondták a doktorok, hogy én nem leszek olyan okos, mint a többi gyerek, és ettől az anyukám nagyon elszomorodott. Utána már meg sem nézett, hiába biztatták az ápolónők, hogy egészen szép kisfiú vagyok. Egy picit ferde vágású volt a szemem, de egyébként pont úgy néztem ki, […]

Posted by
Posted in

Kedves Olvasó

  Sokat gondolkodtam ezen a rövid, de talán sok igazságot magában foglaló cikken. Lehet, hogy nem sokan lesznek, kik meg tisztelnek azzal, hogy elolvassák s azt is tudom, hogy miért? De kik még is úgy gondolja és érdemesnek tartja, azoknak köszönöm. Kedves olvasok, talán ha szánnak rá pár percet, akkor meg fogják érteni a mondani […]

Posted by
Posted in

Emlékezem

Már több mint hét éve, hogy elmentél, szívemben emléked öröké itt él. Fülemben hallom kedves hangod, ajkamon ég utolsó csókod. Gyermekeink is szomorúak könnyezve mondják édesapa! Én csak egyedül vagyok s emlékezem, mily boldog voltam veled. Mióta elmentél sír a szívem, beteg a család beteg lelkem. Felnézek a magas égre, Istent kérem, Üdvözítsen. Vigyázzon rád […]

Posted by
Posted in

Őszülünk…

Ősz van, természet Álomba készül, csendes. Kollektív álom. * Város, úgy bűzlik, Erdő, mező nagyon fitt. Tüdő megszűrő. * Pergő szavaim Lassan, mélyen halkulnak. Tavasz, új világ. * Bogarak, már csak Összevissza sétálnak. Célszerűség nincs. * Sétálok avar Szőnyegen. Csendes léptek. Múlás bánata. * Hulló falevél… Sok a nyakamba esik. Nekem is van ősz. Vecsés, […]