Posted by
Posted in

Fonnyad a berkenyénk

Nap Enyhe, Őszi szél Sárgít, aszal. Beérik minden. * Ősz Szinez, Rőtre fest. Nappal hűvös, De szél még szikkaszt. ** Fánkon, nagy és sárga fürtökben fonnyadnak a berkenyék Erdők zöldje színesül, lassan eltűnik a messzeség. De már tudom, tél lassan ideér, lesz minden hideg-kék… ** Ősz Tűnik Szótlan. Tél Ködöt lehel, Jégvirág nyílik. * Tél […]

Posted by
Posted in

Fúj, őrjöng, mint megsebzett vad…

A vihart, eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros… Szél úrfi futkos, Lebbenti leveleket. Gyengét leveri. Tegnap még boldog voltam. Férjem lelem félholtan. * Zúgva közelít, Morc hangulatú vihar. Fekete felhők. Szélvészként jön a mentő, Szirénája üvöltő. * Viharos szélben, Vörös-bronzban állnak fák. Szürke ég alja. Vijjogást hallom, lárma… Küzd lelke, fénye-árnya. * […]

Posted by
Posted in

Térdlő szívvel esdek

Magas a kőfal, Nekem ez várfal… Magas nekem ez a kőfal, Nem veszem be egy ugrással… Minek ez a kőfal, kiabáltam rekedten, De csak a süket csend kong, én már rég elvesztem… Lelkem, tied a tét, emelj csak Te, helyettem. Van nekem állandó sötétségem, azt őrzi várfal, Mennék én át, de nem tudok… őszinte akarattal?! […]

Posted by
Posted in

Este fényénél

Esti számadás… A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek, Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek. Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra, Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma. Hogy miként látod visszanézve, magadba. Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem, Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a […]

Posted by
Posted in

Saját életem az iszap és csak zúdul rá!

Saját életem az iszap és csak zúdul rá, mint egy görgeteg. Jobb, ha figyelek, mert ha elbambulok, elfed a gaz förgeteg… Hol van a szabadság? Hol van szabadosság? Hol a kereszténység? Hol az egységesség? Néha belenézek, de torz a tükröm vigyora, Csak nézek ámulva-bámulva… ez meg kicsoda? Az ég ma kissé fátyolos, olyan, mint egy […]

Posted by
Posted in

Mit hoz az ősz?

Szép őszi idő van odakint, Lassan rozsdásodik a csalit. Még zöldek a fák levelei, De rozsdállnak már a szélei. Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél? Bogarak még igen élénkek, Nappal még egek igen kékek. Kutyák még élik világukat, Ő, ha idegent lát, jót ugat. Mit hoz az ősz és vajh’ mit […]

Posted by
Posted in

Estefelé…

Nem fogok többet nyugtalanul a sötétedő égre nézni, A végtelenül hosszú csillagösvény, rájöttem, oly’ jó nézni… Majd élvezni fogom a sok és egyre sötétebb pillanatot, És csendben, békésen, hallgatni fogom a csendesülő valót. Lelkemben, vég nélküli csend… sötétedéssel, eluralkodik, Minden nappali rezgés így megszűnik, éj, diadalmaskodik. Az égbolt kitisztul és minden a sok csillag fényében […]

Posted by
Posted in

Fergeteg ősszel

(Senrjon) Felhő jön, nem picike, Látom, nagyon jő… vízterhesen. Őszi viharok. * Szél támad, nem játékos, Őrülten forgatja szélkakast. Búsló… látom én. * Már esik… nagy cseppekben. Nincs nálam ernyő, ronggyá ázok. Szélkakas, csak néz… * Fák hajlonganak… nem bók! Sajnálom fákat, szél lombot tép. Útra, fa kidőlt. * Még őszben vagyunk, de lesz Ez […]

Posted by
Posted in

Az évszakok csendjei

 Az évszakok csendjei   Leggazdagabbnak a természet csendjeit találom. Az évszakok csendje mind-mind változó, színekben és (különös!) hangokban tobzódó, önálló, egyedi hangulatú világ. Számomra a tavasz csendje serényen buzgólkodó, surrogással, alig hallható, mégis erőteljes hersegéssel teli, ahogy a rügyek bomlanak, és nyújtózkodni kezd a fű, s délről érkező langyos fuvallatok duruzsolnak eljövő nyarakról. Hancúrozni vágyó, […]

Posted by
Posted in

Tőkétől a hordóig

Edit Szabó : Tőkétől a hordóig Fehér hóból tőke nyúlik, tavaszi nap kimagaslik, kibontva nőnek a vesszők, kizöldülve törnek elő. . Gazda keze ápolgatja, tiszta legyen minden rajta, fürtöcskék bújnak elő, napfényében élnek termőn. . Fehér színűk vagy sötétkék, nem sokára elérhették, a mézédes szőlőszemek, szüretre biz megérettek. . Ünnepnapra felvirradván indul korán a család […]