Posted by
Posted in

Egy kis szél

Tegnap egy kis szél meglengette vitorlát, Örültünk, nézzük, de nem mozgatja tatját. Igen, mondhatjuk, ez is több a semminél, Morbid, olyan, mint vacsora, kivégzésnél. Az igaz, ha állandó ily’ szellő fújna, Jobban lennénk és tán’ a fejünk se fájna. E fejfájásra bizony nem jó a gyógyszer Segítség volna a szél, legalább egyszer. Görcsölünk, mint hal […]

Posted by
Posted in

Napsugár-nyalábok…

Még égnek a völgyben a napsugár-nyalábok, Még rezeg csendesen, az elszáradt falevél. Még nyár van itt a völgyben, ideszorultak a hő nyalábok, Még élvezzük a nyár végét, pedig van már neki menlevél. Még kifekszünk a fűbe, horgásztó partjára, süttetjük a hasunkat. Még elmélázva bambulunk az égbe, tükörként… keressük magunkat. Még behabzsoljuk az utolsó csepp „D” […]

Posted by
Posted in

Néptribun

Hatalmasok… Felelősséget mikor vállaltok? Elit… Mikor lesz, hogy tesztek… a mindenit? Vezetőink… Mikor lesztek már képviselőink? Néptribun… Lehet, már a vég szele fúj, tribun?! Budapest, 2005. április 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szívom a fogam

Nincsen saját hívem, és nincsen társam, A tollam, tenta nélkül, mibe mártsam? De van elit, ami(jaj!) gondoskodik, Magáról és ellenem gondolkodik. Tenni mit sem tudok… oka van, Az, hogy a hatalom náluk van. Én tennék, de nem lehet, Mert ki ellent mond… mehet. Csak szívom a fogam, búsulok, Mért ilyen a sors… elmélázok. Tennénk pedig […]

Posted by
Posted in

Reményünk

Hazánk sorsa borzalmas! Hol vörös katonacsizmák taposnak, Hol a tőke és bankok szorongatnak. Hazánk sorsa elképesztő! Mindig várjuk; a messiás megjelenik, Még mi várjuk; balsorsunk beteljesedik. Hazánk sorsa állandó! Reményünk; egyszer mi is urak lehetünk. Reményünk elszállt; bank-pénz rabszolgák lettünk. Vecsés, 2004, szeptember 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Enyészet ideje… 2/2.

Avagy, a múlás impressziói víziók? Az elmúlás, ördögtől való cselekedet? Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket… Már Sátán Kerülget, Megfelelő Pillanatra vár. * A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva! Lehet, hogy életében, végig, magát csak, „nyírta”.,. Ha Sorsod Mostoha, A halál csak Megváltás lehet. * Fáraók az elmúláskor ételt, italt vittek magukkal, Nyugdíjasnak […]

Posted by
Posted in

Enyészet ideje… 1/2.

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában… Kegyelem csak néz… Körben, enyész már minden. Múlás is múlik… Fekete rózsa nyílik, Halál csokrába illik. * Kegyelemnek itt Már nincsen semmi dolga. Múlás, múltba vész! A vég köpenybe burkolt, Sötét szíveken hurkolt. * Kegyelem leül, Lehet, megint elkésett? Utólag… minek? Kaszás mosolyra fakad, Ujjára élet akad. * Mindenfelé […]

Posted by
Posted in

Elég volt, elég volt!

Nem volt elég! Nem volt elég, nem volt elég? A trágárság ült a parlamenti padsorok közé, Álarc nélküli fehérjehalmaz süvített a pulpitus felé Gyomorforgató nauzeát kiváltó hordófejek Bámultak, s helyeseltek, reakciójuk gyermeteg Féknyúz, mondanák erre a politikusok Nincs még vége, majd az utcán folytatjuk fol Az elnök az önuralmától vezérelve Mivel a terem a demokrácia […]

Posted by
Posted in

Amnézia

Amnézia Az öregkor fájdalmas betegsége Kit utolér lassan elvész embersége Pedig ez minden korosztály lehetősége Az emberi élet hihetetlen betegsége Mindennapi életünk elviselhetetlensége Kapcsolataink könnyű elvesztése Tévedéseink hatványra emelése A valóság szomorú elferdítése Következményeinek elszenvedése Sokszor tetteink hamis értékelése Az igaz értékek elferdítése Ha egy nemzet amnéziássá válik S ha emberléptékkel mérve is Feledékenység veszi […]

Posted by
Posted in

Mindörökké cimborák

Kukázni jó. Mármint annak, aki idáig süllyedt. A kutatás, a találás öröme az, ami újra és újra izgalomba hoz. Ilyenkor nem számít az arra járó, magát rendesnek mondó emberek megvető, gúnyos vagy sajnálkozó tekintete. Egyáltalán semmi sem számít, csak a kurkászás a bűzös, rothadt ételmaradékok, törött tányérok, hervadt virág csokrok, szakadt tornacipők között azért, hogy […]