Posted by
Posted in

A magány üressége…

Avagy az üres magányosság? Hátamon csorog a száraz verejtékem, Törölgetem, ez nekem már semmiségem… Árnyékban meg fázok, ez az ürességem. Még Neked Is jut fény, Állj ki bátran! Ne rettegj, kérlek! Sorsom árnyékos oldalán élem életem, A semmi közepében… fázok, verejtékezem. * Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon, Közben meg erőlködve emlékezek… régi harcomon… […]

Posted by
Posted in

Pozitív nyári dal

Te, kis darázs, nem bántanál, csak a virág, az érdekel, a békés egyensúly dalát légy hát okos, zümmögd csak el. Te, Nap, adakozásodat dalos kedvemmel fogadom, télen vacogtam már sokat, az izzadás csak jutalom. Te, kis csípős csalán-bokor! Tudom, védened kell magad, leveledet, ha megfogom, a nyár heve megsimogat. Ó, kis csapatnyi kormorán sziklára gyűlve […]

Posted by
Posted in

Zenélő névjegy

Verseimnek menedékházában vigaszt keresve elpihengetek. Éles fájdalmam már tompulóban, leltározom az emlékeimet. Élőbb vagy bennem, mint valaha is. Álom nélkül aludtam hajnalig, semmi képzelgés, kép vagy hang, hamis! De tudtam, értő lelked itt van, itt. Mint annyiszor már, találtál címet könyvemhez, mely csak tervemben fogant. Csupán két szó volt: „Zenélő névjegy” a velem feleszmélő néma […]

Posted by
Posted in

Tegnerkék

Önmagam időutazása 1. Vitorlák Szélcsend-vitorlák rezzenése száll, mozdul merészen vásznak hófehére, árboc-csúcs ujja felmutat az égre, szellőnyi mámor útra invitál. Tágulj, csak tágulj, szép látóhatár! Ráérzünk itt a föld-gömbölyűségre. Kicsik vagyunk, s ha vagyunk is, mi végre? Megtorpanunk a lét kapuinál. Kis boldogságért némán reszketünk, csak távlatokban sejt reményt szívünk, fehér pontocskák, röppenünk felétek! A […]

Posted by
Posted in

Barangolásaim

Barangolásaim Az értől az Óceánig Az emberi élet megjárhatja kalandos útját Füttyszóval,zsebretett kézzel Vagy görnyedt háttal mázsás teherrel Mennyi elágazás került utamba Vihar tépázta hegygerincek Füsttengerré váló hiú remények Előttünk jártak szellemóriások Tettek is értünk,,nem úgy mint mások Kik ideológiákkal jól lakattak S éjjel, nappal szabadságról papoltak Amit erkölcsileg elértünk: kifordítottak Visszahozták az ősi bálványimádást […]

Posted by
Posted in

Emlékeztek?

Emlékeztek,együtt repültünk, szellők szárnyán hegedültünk, együtt,veletek,mind annyian jó volt,repülni,szárnya van ma csak a régi képzeletnek álmunkban együtt repkednek kiket szétszórt a robbanás emberi éltünk,valami más vártunk,hogy repülhetünk beteljesedik szerelmünk, boldogságban felhők felett álmodjuk,de nem lehet, emlékek törnek elő,várjatok! Ha majd újra lesz szárnyatok újra együtt repülünk,szállunk, ölelésre,csókra vágyunk!

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Emlék-foszlányok

Hullám habján táncot lejt a vízi sellő, hajlong: a tengermély lényeinek tetsző; ringatja végtelen – fényes pódiumán, libben tündérbája – csillog a víz fodrán; vágytól reszkető Hold bársony csókját lopja, tünemény szépségét a mélybe álmodja! Ilyenek: illanó foszlányú emlékek, harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett, de a sejtek hűen megőrzik a rezgést, érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét; bárhol […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Hozsánna kikelet

Mandula virága – menyasszony mosolya, dúslombú tavasznak elsők közt bimbója; ezüst fény, rezgő Hold, miriád tűzcsillag a vizek tükrében csábosan rád csillan! Hozsánna kikelet – édes fűszerillat, téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad; harmatcseppben fürdik a szép jácint virág, lágy szellő muzsikál – dallama mennyvilág; dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik, pezsdíti az élők minden […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Oh, tavasz!

Tavasz, te ravasz, bohó szerető, késve érkeztél a körtáncra, akárcsak egy henye úri delnő, lassan mozdultál a románcra! Lásd: feszeng már ágban a rügy, bimbó, hosszabb a nap – rövidül az éj, játszik a zefír – fütyüli rigó; cirógass meleg – jöjj drága fény! Ölelj életet – mi vágyja – mindbe, csorgó patakba nézzen a […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Áprilisi tréfa

Áprilisi tréfa voltál,‎ tengert vittél, cseppet hoztál;‎ a virágméz csók ízére‎ folyt kikerics méreg vére!‎ Napsugárban fürdött lelkem,‎ szavad hangját, ízét leltem;‎ kikelet volt, legszebb tavasz,‎ kedély csordult, a bú szakadt!‎ Lebegett a vadrózsaág az április hajfonatán; lágy szellő bújt fűzfa bojtján, gyönyör zengett rigó torkán!‎ Tolvaj jöttél – ki nyájasan,‎ megnyerően, bűbájosan;‎ lopja a […]