Posted by
Posted in

Az idő múlik

Edit Szabó : Az idő múlik . Markodból folyik az idő hallgatagon, mint égen a felhő, életed múlásának jele, kérd még ne csorogjon le, adjon időt a mának, tétova gondolatok várnak, újult erővel ébresztenek, tudhatod, van még feladat nem hagyhatod el magadat, feladat oly sokszor akad, telik az idő nagyon gyorsan, nem áll meg, néha […]

Posted by
Posted in

Szemelvények Tündérke naplójából

2010-03-01 Így kezdődött ….A tündérke a tündérkertben lakott … egy tündér házban és élte a tündérek hétköznapi életét . Most éppen nem annyira hétköznapit mert megszaladt neki annyi dolga volt. Na meg ugye az életében megjelent egy Herceg. Tündérke szíve csordultig lett érzelmekkel … az érzelmek kicsordultak és szép kacskaringós betűkkel elrendeződtek. Tisztára mint egy […]

Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol, mint ételnek az ízesítő só, mint könyveknek a szépen leírt szó, mint fénylő csillagok a végtelen égnek, mint tarka virágok a zöldellő rétnek, annyira hiányzol.   Hiányzol, mint bánatra az örömhozó jó hír, mint  betegnek az erősítő gyógyír, mint Földnek a Nap, a létet éltető, mint a frissen szívott, finom  levegő, annyira hiányzol.   […]

Posted by
Posted in

Szelíd szerelembe…

Kék ég alatt szivárvány ragyog Látva, hogy én mily boldog vagyok, Szép színeit ajándékba adja, Mosolyomat viszonzásul kapja. Örömömben hozzászaladok, Két szélében megkapaszkodok, Íve alá csendben leülök, s Szelíd szerelembe szédülök.     Nyíregyháza, 2019.11.06.  

Posted by
Posted in

Szemembe szórja

  Zúgó viharában hangosan beszél, S szemembe szórja homokját a szél. Tenger szélén sodródik a hab, Felhők mögé elbújik a Nap. Sűrű eső testem áztatja, Bánatomat sírva láttatja.            

Posted by
Posted in

Úgyis kivárom!

A szerelmesek az árok szélén, boldogsággal telve, jövőjükről álmodozva ültek a lemenő Nap fénye alatt. Bözsike vígan fújva számlálgatta az elvirágzott pitypang hófehér maradványait, s kíváncsian várt az eredményre. „Szeret,…nem szeret…szeret, nem szeret….Szeret!” – kiáltotta ujjongva, amit amúgy is tudott. Eddig megélt 16 évével olyan volt, mint a zsenge harmat. Gyönyörű, vállára omló haja, bájosan […]

Posted by
Posted in

A Tél hajnalpírja…

Ez mindig ideér… versben, apevában és HIAQ –ban. Borús fenn az ég Közeleg a tél. Ne siess! Ne még! Hát… el nem vetél… * Ködhomály, szürkeség, Gyászruhában a természet. Puha gyolcs az álma. * Már nyugszanak a rovarok és az állatok, Már nem képződnek ágakon nyíló rügyhalmok… Hópihékből lesznek, felvillanó csillámok. * Szikrázó Holdsugár, Szél […]

Posted by
Posted in

Istenem vár

Lettem a Földön törékeny ember, szövetet húztam a lelkemre fel! Lettem a sorsban tünékeny gyermek, ki nem tart a mától, csak előre megy! Jártam az úton, láttam a végét, mégsem rémiszt, mi ott vár majd rám! Hisz’ fénylő a távol, ringató mámor, nincs mitől félni… az Istenem vár…

Posted by
Posted in

Csak csendben fájhat

Amikor csak csendben fájhat, mert az „Anya, mi a baj?”-t hallani elviselhetetlen. Így csak csendben fájhat, holott ordítanám belülről ki, és rohanva tépném magam a Pokol kapujáig, hol a felköpött vér se látszik, és a mészárszékre kárhozott vágy is csak semmiség!   De csak csendben fájhat. Csak hagyd… Csak hagyd, hogy legalább magamban kiabáljak…

Posted by
Posted in

Ki itt belépsz

Ki itt belépsz,hagyj fel minden reménnyel A babaváró helységben nagy a sürgés, forgás Az izgalom is a tetőfokra hágott Itt mindenki a babák érkezését várja A kismamák jelezték :a szívük kitárva Ha tudná a kis jövevény, hogy kinnt mi várja Gyorsan visszabújna anyja méhébe Ezt érzi szülője is, s elbújna szégyenébe Attól fél : hiányozni […]