Posted by
Posted in

…mint pelyvát…

Hevenyében ízlelni a szót, színeket, zenét – bűn, melynek súlya nem nyomja lelkedet, érte bűnhődésre nem ítél az Ég, nem zaklat kétségek félelme, csak léted röpíti, mint pelyvát, a szél.

Posted by
Posted in

Töprengés

Billentyű kattog, torz szavak, sánta mondatok harca dúl. Ó, idő, kezedben kard, stílust szab, mi talpon marad, oly renyhe szegény, gyümölcse steril, magtalan.   Nemes oltovány termi csupán ízes gyümölcsét a nyárnak. Kertész, vigyázz, ne érje rontás a holnapnak termő fákat!

Posted by
Posted in

Vízió

Távolodik a láthatár, mélyül az est árka, belehull a fény ezerszín csillogó palástja.   Lábujjhegyen jön az alkony, s a hegytetőn megállva, égő csóvát vet sebtében a tűnő nap nyomába.

Posted by
Posted in

Párhuzam

Nyár pihen a szederbokor ágán, izzik a fényben a zsenge gyümölcs, s mint lánykának, ki szerelmét várja, hamvas orcájára vágy pírja hull.

Posted by
Posted in

Záróest Szigligeten /Egyveleg

Záróest Szigligeten /egyveleg/   Nyári délben izzik az ég, falevél se libben, kurta árnyékban lapul a görbebot henyélve. Mellette gazdája pihen, s hogy legyen könnyű álma, kalapját szemébe húzza, s már-már szundikálna, de mit ad az ég, emberünk pechére, déli álmát megzavarni egy dongó dong fülébe. Görbebotnak se kell ám sok, lendül, és végtére, visszarepül […]

Posted by
Posted in

Sok(k) a szóból

Mindenki a helyén ül. A házigazda megnyitja a kétnapos rendezvényt. Elhangzik az ünnepséghez illő vers, felvételről egy dal, majd átveszik a szót az előadók. A történész érdekesen világít rá, amire akar. A figyelmet fenntartja. Tetszik a népnek. Az országgyűlési képviselő bő lére ereszti a kampánybeszéddé alakuló, s ellenzéket szapuló mondandóját. Ez már sok, de tűrhető.Szünet […]

Posted by
Posted in

Búcsú a nyártól

Sarjúrendek között üldögél a nyár, ereje fogytán, megpihenne már.   Dolgát, mint jó gazda, időben tette, búzája arany, édes szőlője.   Ha eljön ideje, hagyjuk elmenni, hiszen jövőre vissza fog jönni.

Posted by
Posted in

Meghiúsult dínomdánom

Morcos felhők gyülekeznek, hadat üzennek a földnek: Lesz itt dínom, lesz itt dánom, port felverő dínomdánom!   Villám, dörgés összekacsint, illő társak, értik a csínyt, beállnának a táncrendbe, ahogy illik, ahogy rendje,   de a felhők toporognak, nincs ideje még a bálnak, homlokukra dermed a gond, mikor a szél közéjük ront,   s csihi-puhi könnyedséggel, […]

Posted by
Posted in

Sötétben a varjak

    Sehonnai szélvihar vágott rendet felkavar, pelyva száll az égre, sápad tengerkékje.   Károg kilenc varjú: Odalesz a sarjú, jégesős a nyár, sokszoros a kár!   Utóhang   Sötétben a varjak viharról kárognak, bár csillagos az ég, s jég nem hullott már rég.  

Posted by
Posted in

Visszatérés

Egy zsombékon ül. Felhúzott térdét átkarolva, bámulja a fűzfabokrok mögül előkanyargó Kisküküllőt, amint az fegyelmezetten siklik tova medrében. Néha egy bottal valamit karcol a homokba, aztán, hogy idegen szemek elől elrejtse, törli a firkát. A déli nap hevesen tűz. Tikkadt fűszálak, falevelek alázatos mozdulatlanságban tűrik a forróságot. A csendben csak a lóherék virágaival incselkedő darazsak […]