Posted by
Posted in

A változatosság gyönyörködtet

(Senrjon) Hetvenegy évesen csak Siratom magamat, múltamat. Öregség… meddig? (10 szavas) Elmúlt az idő felettem, Észre sem vettem. Álmélkodok… mivé lettem? * (Senrjon) Természet is változó, Az évszakok követik egymást. Szép ismétlések. (Septolet) Az évszakok, Egymást követik. Gyönyörködtet e sokrétűség. Boldogok, akik észreveszik. Bánatod elfelejted, Újraéled Szíved-lelked. * (Senrjon) Hetvenegy évvel, miket Megéltem… Fáztam és […]

Posted by
Posted in

Dinnyeárus

Edit Szabó : Dinnyeárus . Múlik a nyár, sárgul határ, búzaföldön nincs már kalász, kazlak állnak szépen sorban, állva várnak behordásra. . Az út mentén rozoga ház, zsúpteteje sincs rajta már, a lécek még meredeznek, az ég felé emelkednek. . Búza beért, ám megjelent kis ház előtt kerekdeden, fényes zöldre érett dinnye, belsejében piros színben. […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: Mint egy örök zsoltárt

körkörös világ – tanítómesterem – jóság szépség eszmény harmóniája mindig újjá születő élet-elem isteni természet műalkotása benne tündökölnek a szép virágok mesék játékában értelmes fények költői jeles viszonylagosságok örökbecsű égi-földi emlékek hegyekben völgyekben és tengerekben összehangolt analóg tudatosság patakok-folyók műve lét-erekben felszabaduló zengő szavatosság – sejlik a kiteljesült elemekben az alkotók ösztön-énekeiben * az időmadarak […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: Őszidő szimfónia

1. ha megrezdül a tölgyek koronája égalja névtelen sugalma lobban gyűrű kerül az esti holdsugárra ahová benéz az ősz nagy titokban ahol kék volt az ég még vasárnap fények játszottak levélen s a lombban kis vörösbegy dalolt a láthatárnak virágmilliók nyíltak nyugalomban csillagok szelíden égtek az estben ökörnyálak úsztak a levegőben álmok sétáltak a tónál […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: Emberhangú völgyeken

búcsúzó napok rózsaszín felhőiben mélységek magaslatok elmúló perceiben az éj leple közel nagy lombos erdők zajgó hangja elcsitul színes hullámzó mezők álmát látni elindul aranyfelhőkön a szél az est nyújtózik hunyja szemét a virág dombokon hallgatózik az éj bogárvilág a megpuhult sötétség üregbe rejtett méz mellett a méh szundít és félálomba lejtett bibét zümmögni tanít […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: Lelkünk illatait

egyszerű természetes ajándék csillog szemeden szememen arcomra van írva ami rólad sugárzik mint egy szál friss virág harmatos cseppként a véremből mint a repdeső madárka dala napnál is világosabb jelekből szavaidat ragaszkodásomat a szerelem adományait forrásban lüktető szívedet lelkünk illatait magamhoz ölelem

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: Tavasz – Friss csupazöld

kedvesen ragyogó szép kék szemedben öröm sugárzik édesen csevegve a tavasz friss csupazöld színű csendje levegőege szívlángokra bujtó Te Kikelet – hatalmas vágyra gyújtó fényszellő játszik virágos hajadban ujjongva száll feltör hangunk az égnek dalunk csókos szerelmes himnusz-ének fecskék a kék légbe röpnek merészen nevünket írják megtalált sorsunkra legyen szerelmünk életünk védkarja két kis méh […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: Szép zöldhajú fejét

lángol a fürge levegő susog a búzatenger a fénykifőzte világ hegyiszéllel dicsekszik míg mezei madaraival suhan száll repül az idő arcát a mélybe rejtve türelmes nyugodt a folyó szemei a mosott lapos parton gondolatai mentén egybeolvadnak a habokkal a szél-elfújta homokkal engedelmes medrébe aranykönnyét ejti a nap lelke érzi a virágokat a nappali csillagokat örök […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: Melegség

A bodzafa már zöldellő levelet hajt, átadja magát az éhes langyos szélnek. Szeméből a hűség harmatos fénye hull, a testté lett tavasz rikolt az erdőben. Pamacsszerű felhők párban kergetőznek, az ég tiszta kékje elhagyta a hajnalt. A havasok még utána kiáltanak az eltávolodó, éledő vidéknek. A madarak csőrében hangra kiáltanak az eltávolodó, éledő vidéknek. Melegség […]

Posted by
Posted in

István, I. Királyunk

István, I.királyunk Hazát adtál szétszórt családoknak! Hitet, vad hordák népeinek! Reményt, a kegyvesztetteknek! De, szigort, az ellenállóknak! Szomszéd népekkel, békét kötöttél! Megláttad az újba, a szépet és jót! Ezért, templomokat, iskolát építettél! Kitártad kapuit, tudósnak, papnak! Alkottál Alkotmányt, az ország népének. A pápától koronát kértél, Ezzel, felszentelt királyunk lettél! A nép szeretett, de, ellenséget, Családodból […]