Posted by
Posted in

Nem az vagy

Nem az vagy te, akinek hiszlek. Halott vagy. Karomba viszlek. Kihűlt testedtől vacog a testem. Jéghideg kezemet szemedre teszem. Füledbe súgom azt, hogy nincs vége! Meghalok én is követve téged. Nem sírok többé feszítve vágytól. Nem kínoz többé fájó hazug álom. Veled repülök el messze az égbe. Onnan nézünk vissza a földre. Látjuk majd, hogy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Virrasztó éjjel

Rózsa Iván: Virrasztó éjjel (Haiku-változatok) Virrasztó éjjel A siratóasszonyok Hazát siratnak… Virrasztó éjjel Álmatlan hánykolódom Kétségek között… Virrasztó éjjel Senki sem boldog, csak a Hold és a csillag… Virrasztó éjjel Hiába várod a szebb Jövőt, s holnapot… Virrasztó éjjel Nem csupán a testőrök Tipródnak ébren… Virrasztó éjjel Feltámad a diktátor Bűntudata is? Virrasztó éjjel Nézegetem […]

Posted by
Posted in

Ha mellettem lennél!

Ha mellettem lennél, tudom, boldog lennék! Minden reggel előtted ébrednék. Hallgatnám, hangos szuszogásod dallamát. Nézném nyugodt arcod vonalát, ahogy, mint egy kisbaba, békésen szundikál. Csak aprócska rezgések díszítenék ábrázatodat, vagy nyakadon egy ér mozdulna, ha valami megzavarná álmodat. Szeretnélek nézni, mert mikor könnyeden aludnál, nem olyan arcot hordanál, mint akkor, mikor a Nap a magasban […]

Posted by
Posted in

Kedves én

Éjszakába fordult nappalok, Múltban megfulladt holnapok. Sosem bocsájtom meg magamnak, Ha létemben bármikor megbántalak. Olyan könyvé lettél mint a többi, Amit elolvasnak, majd elfelejtenek. Olyan virággá mint a többi, Amit gondolkodás nélkül letépnek. Kedves én! Te beteg elme, Kinek leveleit tépi a szél. “Milyen felemelő lenne…” De lelked nem vár, nem remél. Kedves én! Ki […]

Posted by
Posted in

Anyám öröke

Nem akartam kijönni hozzád, egy gyermek nem könnyen bocsát Ki adott neked arra engedélyt hogy fehérbe öltözz és a mennybe költözzél? Most mit csináljak én árva gyerek veled? csak egyet tehetek, fájdalmasan emlékezem   Tudod mit? nem is emlékezek mellettem vagy elevenen létezel Mondd:öltözz fel mert hideg lesz halljam hangod így szívem meleg lesz Mondd:ne […]

Posted by
Posted in

Puha-meleg

Miért a leghidegebb, Esős napok a legmelegebbek? Miért a legrövidebb, Ölelések a legédesebbek? Miért látom az arcod, Minden virágban? Miért hallom a hangod, Minden dallamban? Bár lehetnék szín a zászlódon, Puha-meleg a lelkeden, Lepedő az ágyadon, Kéz a kezedben.    

Posted by
Posted in

Első és utolsó

Az első és utolsó, Volt ez a búcsúszó. Korábban azt sem tudtam, Míg nem kóstoltam, Hogy ekkora fájdalom, Folyhat végig arcomon. Emlékszem arra a padra, A ruhád illatára. A puha és meleg ölelésedre, Az őszintén csillogó szemeidre. Nehéz volt búcsúznom tőled, Nehéz volt otthagynom téged. Most elmerülök hiányodban. Hanyatt fekszem szavaidban. Csendesen, halkan ringatnak. Édes […]

Posted by
Posted in

Mostanában

Mézédes felejtés, Amit nem fogok megkóstolni. Buta kis feltevés, Hogy elfoglak felejteni. Mostanában , Többet veszekedünk, Mint beszélgetünk. Többet hiányzol, Mostanában, Mint általában. Főleg mióta, Szemem szemed kóstolta.  

Posted by
Posted in

A tenger partján

Edit Szabó : A tenger partján . Mezítláb a tenger partján elmereng még egy-két hullám, lábakat megérintgeti, vágyakat meg nem értheti. . Fiatal pár a homokban, gondolatuk egymásnál van, sárga fénybe elrejtőztek, az ernyőben átfénylenek. . Tenger fodra nem érdekli, lemenő napnak fényei, környezetük hiába szép, egyet érez e két személy. . Saját maguk boldogságát, […]

Posted by
Posted in

A szabadban

Edit Szabó : A szabadban . Kerítések vége után szabadság, pihenni mezőn, réten , boldogság, beköszön a napnak fénye árnyékba, eldőlnek a fa lombjának árnyába. . Hosszú szoknya szétterül a zöld gyepen, anya s lánya megpihen a földeken, tűző nap nem érinti a gyermeket, fejük felett napernyő emelkedett. . Magasra nőtt napraforgó köszönget, arra fordul, […]