Posted by
Posted in

Jóról és a szépről… Oximoronban

Tele van a világ, hangsúlyos, szép szavakkal, Az ember meg papol a jóról és a szépről, Közben meg éli életét, vaskos hazugságokkal, Mert nem vevő a valós állításokra, már régről. Modern ember agya többségében kimosott, Mint a használt, régifajta gyermekpelenka. Mit hall, nem tudja felfogni, neki az nem tisztázott. Agya is olyan unalmas, mint egy […]

Posted by
Posted in

Sorsom (51 éves lettem)

Nem vagyok senkinek a pártolt embere, Pedig ez a siker előfeltétele. Még mindig igen töröm, hajtom magamat, Állítom, hogy ez a sikeres folyamat. Ápolgathatna már egy kicsit az élet, Dönthetne már, hogy feladattal megméret. Mért jó a sorsnak; éjjel-nappal kesergek, Példánya vagyok az igazi pechesnek. Sorsom! Tegnap lejárt a hét szűk esztendő, Születésnapom volt, mondjuk, […]

Posted by
Posted in

Bízok

Igen fáj sikertelenségem, De tudom, rossz korban születtem. Bízok, majd lesz valahogy. Születhettem volna ez előtt, Pont száz évvel… sokkal ez előtt. Bízok, majd lesz valahogy. Úri világ volt… és kellemes, Magamfajta benne sikeres. Bízok, majd lesz valahogy. Ott számított ész, úri modor, Ki lehetett ugrani sorból. Bízok, majd lesz valahogy. Ma társadalom csak széthullik, […]

Posted by
Posted in

Szép a huncut élet…

Szép a huncut élet, de Nagyon korog a gyomor. Neked lételemed-e, Az éhezés, a nyomor? Van, hogy a lélek is leragad, ha, válaszúthoz érkezel, És hogy jól választhass, beszélgess el magaddal, a lélekkel, Legyen reményed, hogy jól választasz, ne törődj a fékekkel. * A csontváznak csak A múltja hegedül már… Koponya hallja… Vecsés, 2014. november […]

Posted by
Posted in

Csak lebegek

A pokol délceg, Csak áll a kínpad mellett! Engem fektet rá. * Csak lebegek a lét felett És körülvesz a nagy ármány. Élem idegen életem, Nem is véd esőtől párkány. * Kemény göröngyök, Majd kívülről kopognak… Hamuvá leszek… Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Posted by
Posted in

Tegnap, ma, holnap…

Már történelem A tegnap, a múltba vész? Ködbe veszett múlt. * Ma pillanata Az élet, ezért, éld meg! Pillanatnyi lét. * Titok a holnap, Rejtély köde borítja… Jövő csak sejtés… Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc – senrjú csokor

Posted by
Posted in

Jelentkezz Helen

Hová lettél? Kereslek Helen! Már mindent megtennék, csak legyen… Jól elveszett lettél, Rosszabb… félelemnél. Tudod, hogy hajkurászlak Helen? Már kidobtam lélekcsápokat, Bezsebeltem lélekálmokat. Gyere már… hibázol? Vágyamban… hiányzol. Helen! Győzd le lélekvágyadat. Álmaim vágya vagy, ó, Helen, Nem lehet, hogy élet elrebben… Kéznél fehér-galamb, Lehet… mesegalamb. Jelentkezz már, de hevesebben! Vecsés, 2018. december 14. – […]

Posted by
Posted in

Bámulok… Ilon!

Bámulok a sötétbe, Ilon! Rajtad jár az eszem, vágyódon… Csillagokat nézem, Tőled függ a létem. Sötétben kísérnélek, óvón! Sötétben látnánk-e messzire, Vagy csak ülnénk egymás ölibe? Suttognék füledbe, Fognálak, kezembe. Szemedben látnák… Hold szemibe. Sorsom, akarja-e ezt nekem, És azt vajh’, hogy itt legyél velem? Én, hullócsillagot Néznék; világítót. Lehet, hogy Te meg, fognád kezem? […]

Posted by
Posted in

Ó Borbála!

Vágyunk Még vágyakozzak? Ó Borbála! Neked vajh, nincs ily’ szíved vágya? Vágyam, rád takarnám, Vágyad, jól rám húznám… Van még vágyunknak melegágya? Sohse háljuk már el vágyunkat? Nem vágyad érezni álmunkat? Gyere lepedőre, Ne legyünk mi dőre. Még él a vágyunk? Ó Borbála! Nem vágysz együttre? Van „böllérkés”… Vágyamban, Te vagy a nagy mesés… Ó, […]

Posted by
Posted in

Minden virradóra… Izidóra!

Majd’ megőrjítesz Izidóra! Így járok minden virradóra! Éjjel, álmodozok, Reggelre… fáradok. Főleg, mert messze vagy… hasóra. Éber álmomban megtestesülsz, Vágyhullámokon velem repülsz. Ölelés-tárgya vagy, Hiányod, roppant nagy. Jó lenne, ha már… csókokat küldsz’? Hogy bírjam csók nélkül Izidóra? Veled ülnék már ágytámlára… Belenyalnék a Te Fagyidba, kétszerte… Mentsd már meg a lelkem, Dóra! Vecsés, 2019. […]