Posted by
Posted in

„Fürtből”

A gémeskút csak Áll, itatók fürtjében. A marhák, bőgnek. * Elhagyott kútnál, Öreges emlékfürtök! Múlt még visszanéz… * Emlékből fürtök Lógnak elhagyott lakban. Szélvihar tör-zúz! * Erkélyen lógnak Fürtökben vad darazsak. Nem inzultálni. * Álmomban vágyak, Fürtökben tülekednek. Reggelre tűnnek. * Fények villantak, Árnyak, fürtökben lógtak. Rövid szépség-kép. * Hóborította Kis-szűzhavas dombokon, Holdfény fürtökben. * […]

Posted by
Posted in

Békának szárnyakat?

A világ hatalmas. Ezzel tisztában a van körülbelül mindenki, ám kevés az olyan teremtés, aki fel is akarja fedezi a világot amiben éppen él. Nem volt ez velem sem másképp, nekem is  tökéletesen megfelelt a tudatlanság, és tovább is élhettem volna benne, de az életem több volt  egy „nem tudom”-nál. A nevem Benedek, és egy […]

Posted by
Posted in

Így hoztad el

Meg akarom rakni a zsebeim kövekkel, elsüllyedni, megfulladni azokban a könnyekben, amiket sosem sírtam ki. Ilyen gondolatokkal a fejemben koszorút fonok búzavirágból, mert kéksége a szemedre emlékeztet, pitypangból, mert szőkeséged idézi fel bennem. Mikor elkészül, óvatosan a fejemre emelem, majd ajkaimra költözik a Tavaszi szél, lassan hangot adok neki, miközben hanyatt fekszem a puha, édes […]

Posted by
Posted in

Július

Július Tüzes eső. Lángoló ég. Vöröslő hajnalon, lengő kalászon izzadó bőr- a kasza fénylő- barnuló szirmokon esdekel a földgömb. Tikkasztó nappalok, hervadó éjszakák, szellőlány körbeleng, a víz hajóra száll. Fürdök a levemben, sós ízű cseppekben olvadok, kereslek. Elégek a nyárban, ősszel temetnek. Lédikó 2019.07.01.

Posted by
Posted in

Bombatölcséres a lét útja

Öregkori bölcselkedés… versben, apevában és tízszavasokban. Van, hogy élet barátként öleli a fejedet, A kósza szellő meg, lobogtatja hajtincsedet… Vannak, szép emlékek a lelked rejtett zugában, Meg van csúnya, előtérben… tarol, egymagában… Van bizony sokszor, hogy a szomorúság betakar, Mért kevés, amikor az örömmámor elural? Az Élet Ad és vesz, Jót és rosszat. Miért több […]

Posted by
Posted in

Égi hatalmasság

Égi hatalmasság     Süt a Nap. Az égbolt kékje vidám, fehér pamatok úsznak a horizont magasán. Forró a nyár. Hirtelen fekete lesz a szemhatár. Fuvallat nyomán süvítő szél, mennydörög az ég. Szikrázik villámfa koronája, gyökerét a föld húsába vájja. Csattog, rázkódik a világ. Égi hatalmasság harsogó haraggal trombitál. Heves vihar zúdul a tájra, görbíti […]

Posted by
Posted in

Aranycsíkon

Aranycsíkon…     Aranycsíkon tempózom, napsugárban úszom, arcomat fény fürdeti. Alattam szelíd a tó. Halványzöld a Balaton, alig hullámok hintáznak a felszínén. A Nap lecsurog az ég vízén, tűz-köntösbe öltözteti a fák lombját. Lassan süllyed a horizont alá, csendes éjszakát kíván.  

Posted by
Posted in

Limerik versek

Edit Szabó : Limerik versek . 1. EREDETE . Anglia mámora limerik, valóságban sokan mívelik’, ha néked nem tetszik, fejedet elfordítsd, utazz el, vár téged LIMERICK ! . 2. MARI VOLT . Kozmetikába készül Mari, hogy az orcáját széppé teszik, belenéz tükrébe, belehal örömbe, egy vadidegen nézegeti. . 3. BÖZSIRŐL . Szatyrot vett kezébe a […]

Posted by
Posted in

Térdre rogyva

Reccsenve reped szét felettem az ég fekete szövete. Róla a csillagok, mint meglazult gombok, hullnak alá. A repedésen átfolyik valami egészen más. Összefogom, fonallá sodrom, s térdre rogyva kötöm belőle az új Messiást.

Posted by
Posted in

Bolond…

Bolond ez a világ. Az, az érték, Hogy nincsen érték. Ez a világ mivé lett, minden érték elveszett, Jönnek idegenek, ölnek, hiszik, mindent lehet. Nincs könyörület, semmibe veszik az életet. * Bolond ez a világ. Az a mérték, Hogy nincsen mérték. Vesztébe rohan a világ, állj meg te bolond világ! A gazdag nem ismer mértéket, […]