Posted by
Posted in

Hirdesd!

Szállj fel büszke, nagy madár, jelképe szabadságnak, Röpülj a tenger- és égbolt között, vidd hírül igazságnak! Hirdesd- Sas- , hogy van tudatban az égben szabadság, S van a Földön a fejekben bizalmatlanság! Tudasd, hogy itt lent még élnek békére vágyó emberek! Ők szabadságra vágynak, s élnek velük gyermekek. Add hírül, hogy sok helyütt inogva áll […]

Posted by
Posted in

Szívemben muzsikál az élet

Emlékeimben gyönyörködöm, Szívemben simogató meleget érzek, Kint a lombok közt épülnek a fészkek, Arcomra kiült a boldog öröm. Szikrázó narancssárga fények ölelkeznek, Szemembe kacsintanak, s gyorsan elillannak, Rigófütty ébresztett: hajnali dalosai a tavasznak, Lelkemben ők húrokat pengetnek! Alszanak már a csillagok, Fénylő szemüket szerelem- fátyol takarja, Lelkük melegét a tündöklő Nap vigyázza, S estére születnek […]

Posted by
Posted in

Hej! Te…

Kocsmában ül a bánat, Kettétört életét borba fojtja, Vigasz nélküli lelkét könnye áztatja, Társult vele a kárhozat! Hej! Mikor zöld volt a határ, Faluvégen szedtük a kék ibolyát, Csókos szádat csókkal simogattam, S örömömben a “nagybőgőbe beugrottam”! Hej! “Te rongyos élet”, Mit tettél velem? Elengedted Kedvesem, S elhagyott reménységem! Kocsmából távozik a bánat, Sírkert lelke […]

Posted by
Posted in

Megemlékezés /4 részben/

I.rész :  Emlékek szívébe bújt szeretetünk, Felejthetetlenül elmúlt oly sok év! Az én hajóm úszik, s Neked ott a rév: Külön- külön szárnyal már a mi lelkünk. Sikertelen küzdelem volt életünk. Szerelem volt, s benne is a kellő hév, Mégis Rád fente kaszáját ” ez a név” : Így megszakadt boldog létünk! Nem volt választás, […]

Posted by
Posted in

Lélekkapocs

                                                             A magyar haza zászlaját Emeld magasra ahol élsz, Zengd mindenfelé himnuszát, Vess el mindent, amitől félsz! Nyisd meg a szíved kapuját, Áramoljon lelked fénye, Add […]

Posted by
Posted in

Gondolataim és vágyaim

Csendesen elmúlik az éj, Sötétség varázsa elszáll, Feledésbe merül a kéj, S a volt álomkép továbbáll. Őseimből senki sem él, Szívem fájlalja a múltat, Eszem békés jövőt remél, S nem látom az oda utat. Egy ideális világban A népek testvérként élnek, Gyermekáldás vigalmában Az ő jó sorsukban hisznek. Jövő építése a cél, Alapja : családszeretet. […]

Posted by
Posted in

Irgalom

 Őrjítő a csend, Magányhoz szól a harang, Megdermed a könny, S csillagot éget a Nap! A küszöbön áll a lélek, A csendet felfalja egy jaj, Szívet szorongat az élet, S az kialszik hamar! Lelke áldott, s mégis eltávozott, Ó, mondd meg miért? Miért folyjon annyi könny Ha nincs rá ok? . Ó, mondd! Mondd meg: […]

Posted by
Posted in

Mondjátok!

Kihalóban az emberi értékek, Világszerte nő az agresszió. Miért nem kellünk egymásnak gyerekek? Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó… Durvul a nép és bőszen gyűlölködik, Gyűlölet van, közben nem kell a meló. Mindenki állhatatlan, fenekedik. Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó… Fiatalokat senki nem neveli, Az öreg meg nem kell, ő már kikopó. […]

Posted by
Posted in

Bús az idő

Borult az ég, bús az idő, Ez az ősz, de tél is eljő. No, nem baj, lesz még tavasz is, Kivirul, akkor lelkünk is. Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Árnyék

Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében, Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben. De mily’ gonosz a Nap velem, odébb ment az égen És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen. Vecsés, 2002. szeptember 21. – Kustra Ferenc