Posted by
Posted in

Él a haza

Sohase mond, hogy elveszünk… Sohase mond, hogy nem hiszünk… Ne mondj olyat, hogy itt a vége… Ne mondj olyat, hogy nincs reménye! Vecsés, 2008. augusztus 24. – Kustra Ferenc – anaforában

Posted by
Posted in

Fekete tömeg

Három holló károg a fán. Szárny lebegtetve, tőlem is elvárván, Hogy én is károgjak, mint ők, Mondjam, hogy kár, mint egy csapatban levők. Most látom, nem három varjú károg, na! Eget befeketítik, és ez a tömeg záloga, Hogy büntetlenül kárognak nép ellen, Mi meg vijjuk harcunkat a fekete tömeg ellen. Nem tudnak gyököt vonni és […]

Posted by
Posted in

Haza

Kebledben, bent érzed; haza! Ti tudjátok mi a haza? Hol szeretsz, élsz és dolgozol, Hol nem érzed azt; itt máshol. Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A honfoglalás

Árpád és Kurszán vezetésével, Eddig nomád és vad törzsekkel, Hazátlan és vágtázó Magyarok, Immár a hont foglalt Magyarok! Voltak már téli- nyári szállásaik, Lovaiknak, állatoknak istállóik. Itt talált gyér lakóssággal keveredve, Lassan egyesültek egy nemzetbe. Letelepedtek, de még kalandoztak, Évszázadokon át, hadjáratoztak. Atlanti óceánt is meglátták, Ki szembeszegült, azt lenyilazták. Svájcot, Bajorországot feldúlták, Észak Itáliát […]

Posted by
Posted in

Európa felé…

Magyarok nyilai célba találtak, Lovaik füttyre elbújtak, felálltak. De nem lehetett tovább kalandozni, Csak beilleszkedni, helyben maradni. „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” Még spanyolok is félték, rettegték mieinket. Ez is része volt az ős pogány kalandnak, Értették, vége! Európa felé haladnak. Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol, de nagyon Erzsóka, Munkád elszólított külhonba. Úgy mennék már hozzád, Ugye, te… akarnád? Szeretetet kötnénk csomóra. Már úgy hiányzik egy kis móka, Otthonom és álmaim bókja. Szép arcú ismerős, Ember, igazi Hős, Aki falaimat lebontja… * Otthon lennénk, főztödet enném, Mit kérnél, rögtön meg is tenném. Szívből segítenék, Együtt, szépen élnénk. Vársz te engem, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Légy

Rózsa Iván: Légy (Haiku-változatok) Sokszínű lettél… De minden énedben Te Légy, ha másképp is! Harc az életért: Poshadt boros pohárban Légy döglődik még… Gátlástalanul Szemtelen: piaci légy… Vagy politikus? Rászáll mindenre, Lecsap, mint keselyű a Dögre: pimasz légy. Mikor elhagyták, Kaján vigyorral mondták: „Légy boldog! Mással…” Asztal alá hullt Morzsa, légy szemszögéből Pompás lakoma… Légynek […]

Posted by
Posted in

Nyár a fronton… 3.

Az orosz fronton harcoltak… Orszjannyikova orvos százados a szolgálatban megsebesült. Nappal, teherautón indult egy egészségügyi zászlóaljtól, Ő elől a sofőr mellett ült, hátul meg nyolc sebesült feküdt És egy szanitéc ült, aki felügyelt, az útra odakerült. A teherautó kereke leengedett, pótkereke nem volt, Így sofőr nekiállt szerelni, megjavítani, gumit ragasztott! Egy sebesült hadnagy jobban volt, […]

Posted by
Posted in

Kezdetek

ÉS ÉGI CSATORNÁK NYÍLTAK MEG FELETTEM… Ezúton szeretnék köszönetet mondani Zsoldos Árpádnak és Adriennek, hogy lehetőséget adtak nekem arra, hogy ezen a felületen bemutatkozhassak, és írhassak azokról a dolgokról, amitől Fényszórólány lehetek. 2012 óta írok verseket, amióta a férjemmel megismerkedtem (miután kiderült,  hogy még sem lesz világ vége 😊). Másfél éven keresztül mantráztam magamban, hogy […]

Posted by
Posted in

Az én társaim és barátaim

Edit Szabó : Az én társaim és barátaim A kutyák vígan szaladgálnak a falusi udvar tiszta portáján. Sötétbarna és egy fehér – anya és fia -játszanak, néha morognak egymásra. Futkározás a szabadságuk,nincsenek semmivel megkötve.Akárhová mehetnek,kivéve a teraszt, mely virágokkal van tele. Apró kis kerítés,melyet a gazdára való tekintettel tiszteletben tartanak, minden reggel köszöntés helyszíne is […]