Posted by
Posted in

Alkonyi csendélet

Edit Szabó : Alkonyi csendélet Körbejárta felettünk az eget, fénysugara messziről integet, narancsos fényben tündököl az ég, a Nap megmutatja még erejét. . Búcsúzik a virágzó álmoktól, enyhíti forróságát e tájról, tündöklése új földrészre vezet, ünnep lesz ott a feljövetele. . Lassan borul alkonyba országunk, halad útján távoli világunk, búcsút int a mezei virág is, […]

Posted by
Posted in

A természet szépsége

Edit Szabó : A természet szépsége Járom utamat, vágyom uralmam, a természet felett legyen erejem. . Értsem szépségét, erdők zöld színét, virág illatát, tisztás varázsát. . Forrón tűző nap, kalapom alatt, a földnek üzen oly szerelmesen. . Szemem messze lát, enyém a világ, hol erdők, mezők virága időz. . Szépség, természet, kérem légy velem, béke, […]

Posted by
Posted in

Július

Július Tüzes eső. Lángoló ég. Vöröslő hajnalon, izzadó lég. Lengő kalászon a kasza fénylő, barnuló szirmokon esdekel a földgömb. Tikkasztó nappalok, hervadó éjszakák, szellőlány körbeleng, a víz hajóra száll. Fürdök a levemben, sós ízű cseppekben olvadok, kereslek. Elégek a nyárban, ősszel temetnek. Lédikó 2019.07.01.

Posted by
Posted in

Egy mosolygós napom

Minap arra ébredek, hogy a rádióm nyekereg, a nap aranyló tekintete az ablakomon tekereg. Nyújtóznom kellene és fordulni egyet még, rúg egyet az ágy és azt mondja, ennyi már elég. Elindulok hát bevásárló körutamra hirtelen, lábam alatt a kockakő unalmasan színtelen. Földig lógó orral jönnek felém az emberek, ja kérem, én a mosolyból ma nem […]

Posted by
Posted in

Béklyó nélkül

Elgondolkodva kevergetem a kávémat, az illata megállíthatatlanul kúszik az orromba. Bárcsak az élet receptje is ilyen egyszerű lenne, mint egy jó erős espressóé. Egy adag fekete, két cukor, egy kis tejszín, és már tökéletes is. A barátnőimmel végre sikerült összehoznunk ezt az estét, mindegyikünk szabaddá tette magát; Fruzsi rábízta a gyerekeit a mamára, én a […]

Posted by
Posted in

Béka úr

Alig vártam, hogy eljöjjön végre az este. Szokásos rituálémhoz készülődve lépek ki az ajtón, és egyenesen a közeli tó felé indulok. Ha nem lennék ennyire magam alatt, valószínűleg csodásnak látnám ezt a nyári estét, szépnek hallanám a tücskök ciripelését, élvezném, ahogy a meleg szellő simogatja a bőröm. De nem vagyok rá képes, hogy bárminek is […]

Posted by
Posted in

Ilyen az öregedés…

Nézed magadat a tükörben, azonban lassan törik szét… Tele vagy a múlttal, az emlékekkel, az lelket feszít szét. Nézem, tükör hova lett és a múlt? Minek adni őszintét? Tükör már összetört, Nem is baj, úgyis hazudna. Elveszett ifjúság. * (3 soros-zárttükrös) Vannak belénk égett emlékek, azt ápoljuk, Nézhetünk csúnyán, de homlokot nem ráncoljuk… Vannak belénk […]

Posted by
Posted in

Sírfeliratok Apevában

Edit Szabó : Sírfeliratok Apevában 1. Test nyugszik föld alatt, a szelleme feléd magaslik. . 2. Egy lélek nyugtalan, szíve pihen, minden benned van. . 3. Egy nevet mindig látsz, az ő lelke álmodik versben. . 4. Volt teste, szerette, béke vele, lelke felrepült. . 5. Élt, meghalt, földi hant, hosszú élet termékenysége. . Bőcs,2019.06.30.

Posted by
Posted in

A megtévedt liberalizmus

A megtévedt liberalizmus A radványi sötét erdőben Bóklászok utat tévesztve Lidérces álmok követik nyomomat Mélyen a köpenyembe zárom magamat A fenyvesek suttognak, a bokrok suhognak A baglyok pedig a holnapról álmodnak A természet az életről regél A múltunk csak mesél, csak mesél Hátunk mögött hagytunk izmusokat Gyakran idézgettümk neves halottakat Kiknem útmutatásait próbáltuk követni Igy […]

Posted by
Posted in

A név kötelez

A szürke köpenyes, térdzoknis, nagydarab takarítónő, mint a tank rontott ki az oldalajtón az épületből, és mogorva tekintettel nézett az udvaron focizó, zajongó vagy céltalanul futkározó napközis gyerekcsapatra. Kirázta a porrongyát, fogta a fal mellé állított vödrét, seprűjét és visszacsörtetett az épületbe. Az osztálytermek, folyosók takarításával már végzett, az aula felmosása volt hátra. Ez volt […]