Posted by
Posted in

Maya Hall | Köszönöm a kertet

Uram! Köszönöm a kertet Ahol álmodnom lehetett Hol nem üvöltöttek vad szelek Nem tépték meg a lelkemet Míg nem hullnak le a levelek Még átlábalnám a vizet S ott a zuhatag felett Megnézném a köveket Aztán vár az erdő, a meredek Hol az út a hegytetőre vezet S megláthatom az ég szélén még A búcsúzó […]

Posted by
Posted in

Maya Hall | Francia kártya

Váratlanul, szinte egyszerre történt minden, a hirtelen fény, a nagy durranás, a szétrepülő kártyák, egy közeli koppanás, az iszonyú fejfájás, és az, hogy szétszakadt, összeomlott a világ. Aztán elnyelt mindent a sötétség. Mintha valami mély gödörbe hullott volna. Nem tudta mikor, nem létezett az idő. Mintegy a végtelenbe merült el. Csak abban volt biztos, hogy […]

Posted by
Posted in

Emlékezés június 4-re

Edit Szabó : Emlékezés június 4-re Trianoni béke hol vagy ? sújtottad az országunkat, Osztrák-Magyar Monarchia, új határunk kiíratta ! Magyaroké felelősség minden győztesnek káráért, igazságtalanság érte kis hazánkat világ szerte. Szétbontották határait, megsértették az elveit, honvédtisztek menekültek, nem viselték szégyenüket. Új államok jöttek létre, magyar csapat megértette, románoké Erdély-ország, magyarok csak látogatják. Magyar testvér, […]

Posted by
Posted in

Anyám vagyok

Néha úgy érzem, olyan vagyok, mint anyám. Megörököltem tőle néhány furi szokását. Mondanám, hogy én tuti, de más vagyok. Ám ahogy telik az idő, egyre csak ráhasonlítok.   Régen azt gondoltam, hogy nem jó, amit tesz. Ahogy próbált nevelni, és ahogy bánt velem. De most mégis azt mondom, amit tett egy hőstett. Hogy nehezen, de […]

Posted by
Posted in

Családi kirándulás

Egyik vasárnap délután a nagybátyám, anyám öccse, beállított az autójával, hogy kirándulni visz bennünket a Balatonra. Anyámék feltehetően már tudtak a dologról, mert nem kérdeztek semmit, nekem is csak annyit mondott anyu, hogy vegyem fel az ünneplő ruhámat. A Balaton nem volt nagy szám, mert egy tóhoz közeli faluban laktunk, és voltam már párszor fürödni […]

Posted by
Posted in

Bíborszínű

Az estefelé színe, fél haiku láncban Bíborszínű a Fakorona árnyékkal. Minden árnyék is. * Bíborszínű a Hegyoldali szerpentin. Nap, még világít. * Bíborszínű a Haza-araszoló nyáj. Tudják hol laknak. * Bíborszínű a Bárányfelhő úszó-nyáj. Nyugvás éjszaka. * Bíborszínű a A szép kék-ibolya is. Kertek virága. * Bíborszínű a Még sűrűsödő este. Vaksötét közelg… Vecsés, 2019. […]

Posted by
Posted in

Árva vagyok

Nincsen senkim, csak árva vagyok. Kérdezik miért? Csak makogok. Van válasz, de az igen hosszú, Életem ragyavert, nagy múltú. Értelmes, mit mondok? Hebegek? Közben magamtól öklendezek. Talán ma van holnap tegnapja, És elúszik… élet tutaja. Budapest, 2000. július 13. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Gonosz (?)

Egy vén huncut lett vagy talán más az élet? Én magam azt hiszem gonosz, mert mivé lett A szép és boldog gyermekkorom, sok-sok év Nyugalma és biztonsága, egy boldog rév. Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A múló időnek…

A múló időben Vigaszt is kéne nyújtani, Nem csak posványban tartani. A múló időnek Törölni kéne már rosszat, Nem pedig nyújtani hosszat. A múló időnek Gyógyírként kéne működni És sikert kéne ömlengni. A múló idővel Már meg kellene újulni, A sikert előre tolni. Budapest, 2000. július 9. – Kustra Ferenc – íródott anaforában

Posted by
Posted in

Hol van?

Valaki mondja már meg, hogy mi van? Miért szép kék az ég, de nem nekem? Van másik élet, mi szép és hol van? Az én osztályrészem csak félelem? Budapest, 2000. június 30. – Kustra Ferenc