Az élet, tapasztalom, hogy csak gubanc,
Ne kérdezz! Nekem biz’ nem volt benne flanc.

Kérdezz, ha akarsz, de nem tudok jókat válaszolni,
Hogy kerül az ember oda… mást nem lehet csinálni…

Ne kérdezd, hogy én miért sunnyogok a fák alatt,
Ne kérdezd, hogy miért nincs alap a házam alatt…

Kérdezz tőlem bármit, úgysem tudok válaszolni,
Kérdezz tőlem, már nem is akarok válaszolni…

Ne kérdezz, nem tudom, hogy az utam miért nincs kikövezve,
Ne kérdezz, hogy a létem, miért nem zajlott az örömömre…

Ha akarod, tudakold, hogy a tág ég alatt az élet színpadán, miért vergődők?
Ha akarod, tudakold, hogy miért nincs jó nagy szerepem és én miért csak lődörgők…

Ne tudakolt a vén budai hársfák alatt miért jó pihenni,
Ne tudakold, hogy egyeseknek, miért jó csak úgy külföldre menni…

Szeretnéd-e tudni, miért nem tartom sínen a sorsom mozdonyát,
Szeretnéd-e tudni, miért nem falazom be sorsom akadályát?

Csak hallgasd, amit mondok, mégis csak van tapasztalatom,
Csak hallgasd, amit mondok, én már, csak mentem át falakon…

Minek okoskodnék már öregen, majdnem hatvankilenc évesen,
Minek akadékoskodnék a már kifutóban lévő létemben….

Kérdezz! Bár tudom, olyan a világ, hogy tégedet nem érdekel…
Kérdezz! Én már tudom, hogy a világ, nem csak vígas dalt énekel…
Kérdezz! Mit én már tudok… a kérdés, hogy te ezt mikor éred el…

Vecsés, 2016. június 7. – Kustra Ferenc