Avagy: tavasz a télben…

A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?

Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?

Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.

Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja légteret!

Már
Langyos
A légtér.
Tavaszt idéz
Az időjárás.

Az időjárás
Tavaszt idéz.
A légtér
Langyos
Már.

A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…

Nincs
Sehol,
Hó se köd.
Virág fakad,
Télnek nyoma tűnt.

Télnek nyoma tűnt,
Virág fakad.
Hó se köd,
Sehol
Nincs.

Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
Eltévedt a télben, cserbenhagyta… hó-világ.

Még
Tél van,
Látszat csal.
Ne örüljünk,
Várjuk ki végét…

Várjuk ki végét…
Ne örüljünk!
Látszat csal,
Tél van
Még.

Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem…?”