Mezítelenül állva,

vágyakat kitárva.

Ámulatba ejtvén, látva,

bájukat világnak kitárva.

 

Pucér testük formáján,

megakad a szem őket látván.

Jól megnézve meg vitatva,

melyiknek milyen az alakja?

 

Elszégyelli magát a tél,

fehér leplet húz minden felé.

Betakarva a szégyenteleneket,

kik ott álltak mezítelen testtel.

 

Az öreg nap nem állhatja,

leszedi róluk fehér ruhájukat.

újra kínálva szemérmetlen bájat

az egész világnak.

 

Eltűnik a fehér lepel,

a jégvarázs minden felet.

Mire el jő a tavasz,

a télnek se híre se hamva.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…