Hűvös hajnalra ébredtünk ma reggel,

a levegő harmatpont alá esett.

A túrázástól nem vette el kedvünk,

mai nap valóra válhat a tervünk.

 

A nap a horizonton csak pislogott,

a fű köröttünk fényesen csillogott.

A harmatcseppek tangót járnak rajta,

a cipőnk a vizet róla lecsalta.

 

A bokrokon ringatózó fészkekből,

szárnyasok szálldogálnak fel ösztönből.

A csend időszaka lassan lezárul,

az tölgyerdő élete elénk tárul.

 

Gyönyörű a fák lombjának a zöldje,

halk zajokat sejlenek ki belőle.

Ez olyan, mint a selyem suhogása,

pedig csak mókus apró hahotája.

 

Itt a szív boldogságosan kitárul,

a kedves kellem befelé irányul.

A lélek lecsillapszik kényelmesen,

átadja önmagát a természetnek.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…