“Ne tapossátok le a kerti virágot… ”

hűen szemlélteti a múló világot.

Ház körül a finom, fürge asszonykezek,

olyat tesznek, mint testen az új ékszerek.

 

Mások öröméért gyakran hajladoznak,

hogy az érzéknek boldogságot adjanak.

Ma már ez nem természetesen működik,

az önző szenvedély felülemelkedik.

 

Örömködés nem jár érte, ha kinyílnak,

úgy élünk, csak a pénzen vett boldogíthat,

vagy lehet, már nem is járnak ilyen térre,

fel se figyelnek a sok gyönyörűségre?

(Idézet: Fekete Edit: Egy írogató öregasszony a férfi költők világában c. verséből)

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…