Ott hagytam az óévnek az összes sérülésemet.

Idén nem hagyom, hogy fájjanak a fránya sebek!

Bezártam a múltat. Régi életem kemény ajtaját.

Nem hagyom, hogy bántsanak! Eldobom a kulcsát.

Mostantól engedem magamnak, hogy végre éljek!

Hogy csoda legyen mindennap és ne csak létezzek.

Nem rogy meg a hitem! Hogy leszek én még Minden!

Nem ejtek könnyet, kiknek nem jelentek semmit sem!

Szeretem azokat, kik mindig mellettem álltak!

Kik lelkem vigasztalták, ha gondjaim terhekké váltak.

Nem hagyom, hogy bántson, ki nem tudja, hogy élek!

Lakat alatt féltve őrzöm a lelki békémet!

Királynő leszek! Ki magának végre rangot ad!

Ki maga mellé emeli a trónra, ki megérdemli azt!

Hagyom, ki szeretné, hogy láthassa a lelkem

Ki igazán tud majd szeretni, én el nem engedem!

Nem harcolok tovább! Harcoltam már eleget.

Mit értem el vele? Eltévedt! A semmibe veszett!

Ünneplőbe öltözök! Áldani fogom az eljövendő perceket.

Bízni akarok újra és megingathatatlan hitet!

Szerelmet akarok érezni és végre szeretve lenni!

Társra vágyom, ki a hajnallal és velem akar ébredni!

Angyal akarok lenni! Szerelmem édes angyala.

Tiszteletre vágyom és őszinte szerelmes szavakra!

Boldog akarok lenni! Végre derűsen nevetni!

Az új évben szeretettel teli szívvel, gazdag lenni!

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kolozsvári Csabáné Edit. 1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is…